Ez a hír is érdekelheti
Sulyok Tamás: A jóra és a békére kell figyelnünk +videó
Karácsony utáni ünnep: mit jelent Szent János napja?
A borszentelés szokása ma is él. Szent János napja a karácsonyi ünnepkör egyik legősibb hagyománya.
Szent János ünnepe a karácsonyi ünnepkör egyik legősibb és leggazdagabb hagyományvilágú napja. A szeretett apostol alakjához a bor megáldásának szokása, gyógyító és bajelhárító hiedelmek, valamint Szegedhez kötődő emlékek is kapcsolódnak.
Az áldást hozó János és a karácsonyi ünnepkör
A János név gyakorisága és a karácsonyi ünnepkörben való naptári helye miatt is kedvelt névünnep. Nemcsak minden tizedik román férfi keresztneve, a szláv nyelvterületeken az Iván sem számít éppen ritkának. Ahogy egykor tréfásan megjegyezték: még az Isten is János.
E naphoz a borszentelés szokása kapcsolódott, mely a borvidékeken máig él. A szentelt bornak is, mint minden egyéb szentelménynek mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert és állatot gyógyítottak vele, öntöttek a boroshordókba is, hogy ne romoljon el a bor.
A szeretett apostol
A negyedik evangéliumban János csak úgy szerepel mint „a tanítvány, akit Jézus szeretett”, s ez olyan jelző, amelyet a tanítványok közül senki más nem visel.
Evangéliuma mellett három neki tulajdonított levél is található az Újszövetségben, valamint ő írta a Jelenések könyvét. Csak Szent Pál fogható hozzá fogékonyság és a teológiai gondolkodás mélysége tekintetében. Jánosé a nagy szó: Isten a szeretet.
János apostol és evangélista, a Jelenések könyvének profétája, az európai és hazai szakrális néphagyomány egyik legtiszteltebb és egyik legihletőbb hatású alakja. Szellemének merészségét a sas-szimbólum jelképezi: a sas szárnyalása, magas röpte és napra figyelő tekintete jól kifejezi János személyiségét és jellemvonásait.
Ősi ünnep
Szent János ünnepét a nyugati egyházban a 6. század óta december 27-én ülik. Ünnepéhez kötődik a bor megáldásának szertartása. Védőszentjüknek tekintik a teológusok, filozófusok, tanárok, tanulók, aranybányászok, ezüstbányászok, kosárkötők, könyvkereskedők; közbenjár a jó barátságért, bő termésért, illetve lábfájás és mérgezés ellen.
Leggyakrabban az evangélisták között ábrázolják, sassal. A bizánci művészetben általában aggastyán, Nyugaton szakáll nélküli ifjú. Az utolsó vacsora ábrázolásakor Krisztus keblén pihen.
Szent János legendája szerint hiába próbálták a pogányok megmérgezni. Ennek emlékére számos régi patikánk viselte az Aranysas, Feketesas nevet, annak oltalmát idézve, akinek a méreg nem ártott és áldásával annyi sok hívét vigasztalta, erősítette.
A borszentelő
János tiszteletének sajátos fejleménye a 11. század óta a „Szent János áldása”, vagyis a borral, János poharával való köszöntés, áldomás. Miként a karácsonyfa, vagy az adventi koszorú, ez a szokás is német területekről indult el, elterjesztésében a Közép-Európában tevékeny premontrei szerzetesek szerepe is jelentős.
A János-napon megszentelt borral kínálták az útrakelőket, haldoklókat (égi útra indulókat), a halotti tor résztvevőit, a gyógyhatásába vetett hittel a betegeket; használták fül- és fejfájás, torokbajok ellen, és hígítva a beteg jószágnak is jutott belőle.
Mint esküvői italt a János és az Úr Jézus közötti szeretetre emlékezve itták és itatták az ifjú párral: „Igyátok Szent János szerelmét” szavakkal kísérve. Szólásként él a Szent János áldása, a búcsúzáskor megivott utolsó pohár borral kapcsolatosan. Aki pincézéskor az utolsó pohár előtt elment vagy lerészegedett, a régi egriek úgy jellemezték, hogy nem várta meg a János áldását.
Esküvőtől a halálig
A középkorban egyes területeken az esketés idején is sor került a menyegzői bor és a lakodalmi kalács János nevében történő megáldására. A házasulandóknak nyújtották át a boroskelyhet azzal, hogy közös életútjukon János izzó szeretetével kell egymást szeretniük.
A haldoklókkal és halára ítéltekkel is itattak szentelt bort, ők már olyan tartományokba készültek, ahonnan nem tért még meg utazó. A megmaradt szentelt bort aztán a halotti torban az elhunyt emlékére, lelkének üdvösségére itták meg.
A moldvai Lábnyik csángó falujában máig élő hagyomány az asztalvetésnek nevezett szokás: a halotti torban az első korty bort a megboldogult számára az anyaföldre öntik.
Szegedi János emlékek
Szegeden a vélhetően a magyar kereszténység első századában a várban épült templomot János evangélista tiszteletére szentelték. A sas jelképe bekerült a város középkori címerébe. A neki tulajdonított általános bajelhárító oltalmazó erőt is segítségül hívva a folyószabályozás előtti szegedi halászkunyhók bejárata fölé kiterjesztett sasszárnyakat szegeztek.
Egykori archaikus szegedi szokás, hogy a keresztutakon, vagy malomba menet Szent János nevében ivott bor elfogyasztása után szabad csak közlekedni, mert így lehet legkönnyebben elkerülni, hogy útközben a boszorkányok megrontsák az embert. És mivel ugyanezen boszorkányok megszégyenültek nevének hallatán, a János áldás elmondása általános szokásban volt a lagziktól a halotti torokig bezárólag mindenütt és mindenkor.
További híreink:
