Az építész szerint az 1960-as évek óta folyik a belváros arculatának csonkítása
A Lófara-ügy nem önmagában álló probléma, a III. Honvéd Huszárezred hősi emlékműve áthelyezésének tervezete csak a jéghegy csúcsa – valójában az 1960-as évek óta folyik, s az utóbbi időben felgyorsult a szegedi belváros arculatának csonkítása – véli Kiss István okleveles építészmérnök, területrendező. A Csongrád Megyei Építészkamara elnökségi tagja – aki az ezredfordulón a belváros szabályozási tervét készítette – azt mondja: sokkal megfontoltabban szabadna csak hozzányúlni a műemléki védettségű területhez.
A SZEGEDma.hu az utóbbi hetek során több cikkben foglalkozott az úgynevezett Lófara-üggyel. Megírtuk: a belváros uniós forrásokból történő rehabilitációja a Reök-palota előtti teret is érinti, s a jelenlegi tervek alapján a városvezetés arrébb kívánja helyezni az ott található huszárszobrot, a III. Honvéd Huszárezred hősi emlékművét. Portálunkon számos megszólaló – városvédő, hagyományőrző, történész-muzeológus, építész, szobrász, múzeumigazgató – fejtette ki ellenvéleményét. Más médiumokban a tervezők, illetve a városvezetés tagjai több alkalommal is kiálltak az eredeti elképzelések mellett, ugyanakkor a helyi napilapban közölt olvasói levelek nagyobb része is kritikát fogalmazott meg a tervvel szemben.
A SZEGEDma.hu ezúttal Kiss István okleveles építészmérnököt, településrendezőt, a Csongrád Megyei Építészkamara elnökségi tagját kérdezte meg, aki az ezredfordulón a szegedi belváros szabályozási tervét készítette. A szakember arra hívta föl a figyelmet, hogy a Lófara-kérdés nem önmagában kezelendő eset.
„A huszárszobor, a kis háromszög a zölddel, a kecses korláttal a maga egységében a budai Batthyány téri együtteshez hasonló építészeti jelentőséggel bír, pusztítására még Komócsin idejében sem vállalkoztak, a mostani vita különös jelentőségét mégis abban látom, hogy a belváros egészét érintő problémára mutat rá. Annak idején, mikor a belváros szabályozási tervét készítettük, a területet mint egészet komplexen próbáltuk kezelni épületeivel, utcahomlokzataival, térfelszíneivel. Meghatároztuk, mit nem szabad bolygatni, hogy a műemlékegyüttes ne sérüljön, illetve mi az, amit az eredetihez hasonló állapotban kell helyreállítani. Az a cél vezetett bennünket, hogy az eklektikus-szecessziós belváros visszakapja az 1960-as évek óta folyamatosan bolygatott egységét. Éppen ezért úgy vélem, a Lófara-ügy is jóval több, mint csupán Lófara-ügy, így a lényeget bajos lenne néhány mondatban összefoglalni” – nyilatkozta portálunknak az építészmérnök.
Kiss István éppen ezért a SZEGEDma.hu számára egy kisebb dolgozatban foglalta össze a belváros arculatának az 1960-as évek óta zajló csonkítását, az írást a jövő hét elején olvashatják el látogatóink.
