Ferencvárosi időközi választás: 6:3

No! Pasaran volt ez, bizony, de azért mindösszesen mégiscsak gyengécske sikert könyvelhet el a Fidesz. Korábbi cikkemhez hasonlóan továbbra sem értek egyet a győztesekkel, akik azt mondják, hogy „a Ferencvárosban élő emberek a változásra szavaztak". Ez így csak akkor lehetne igaz, ha a szavazásra jogosultak több mint fele szavazott volna az ellenzékre, vagy legalább több mint ötven százalékos részvétel mellett győzött volna a Fidesz jelöltje.

Amikor e sorokat írom, már bizonyossá vált, hogy a ferencvárosi időközi országgyűlési választás második fordulója érvényes, mert a szavazók több mint 25 százaléka volt kegyes szavazni, és a mandátumot Bácskai János, a Fidesz-KDNP jelöltje nyerte el. A nem végleges és nem hivatalos eredmények szerint a győztesre a szavazatok körülbelül 60%-a szavazott. A szocialisták második helyre szorult jelöltje közel 28%-nyi szavazatot kapott. Kissé lazán számolva tehát a történelmi győzelmet aratott Fidesz: 6:3 arányban múlta felül az MSZP-t. Jobb-bal relációban még magasabb is lehet a különbség, mert a jobboldali Jobbik több mint 5%-ot kapott, és a második fordulóban nem szerepelt MDF meg SZDSZ szavazói nagyjából kiegyenlítik egymást. Akárhogy is osztunk-szorzunk, Ferencvárosban a választani tudó biztos szavazók körében „legrosszabb" esetben is 6:4 arányban vezet a jobboldal. Számmisztikailag érdekes, hogy 2002-ben az első fordulóban a Fidesz jelöltje is 4:6 arányú hátrányban volt az MSZP és az SZDSZ jelöltjeivel szemben (abszolút számokban kifejezve 8344: 12373), ami a már csak kétszereplős második fordulóra 44:56-ra módosult. A Fidesz jelöltje 8591 szavazatra növelte támogatottságát, míg az SZDSZ győztes jelöltje 10981 szavazatot söpört be. A második forduló tanulsága az volt, hogy a jobboldali jelölt szavazói fegyelmezettek maradtak, és az MDF-et az első fordulóban támogató 754 szavazóból is aktivizálhatták magukat a jobboldali jelölt mellett. A szocialista szavazók ugyanakkor nem kis zavarodottságot mutattak, mert első fordulóban győztes jelöltjük (Kökény Mihály) visszalépett, ezért igen korlátozott mértékben voltak a szabad demokrata jelölt mellett felsorakozni. 2009-ben egyértelműen összeomlott az SZDSZ a kerületben. Szavazóik az MSZP-t sem hajlandók támogatni, és a szocialista szavazók sem tartják magas szinten a harckészültséget, hogy - Gyurcsány Ferenc sugallatára - feltartóztassák a "fasiszta áttörést". No pasaran? No! Pasaran volt ez, bizony, de azért mindösszesen mégiscsak gyengécske sikert könyvelhet el a Fidesz. Korábbi cikkemhez hasonlóan továbbra sem értek egyet a győztesekkel, akik azt mondják, hogy „a Ferencvárosban élő emberek a változásra szavaztak". Ez így csak akkor lehetne igaz, ha a szavazásra jogosultak több mint fele szavazott volna az ellenzékre, vagy legalább több mint ötven százalékos részvétel mellett győzött volna a Fidesz jelöltje. Azt persze mondhatjuk, hogy az igen nagy arányban távol maradók, közülük leginkább az MSZP és az SZDSZ volt szavazói, tüntetőleg nem mentek el, mert elegük van az MSZP-ből és az SZDSZ-ből, de az ő igényük a „változásra" ugye kimerül abban, hogy - igen finoman szólva - nagyon nem érdekli őket, ha akár a Fidesz nyer. De lássuk be, ez azért mégsem mondható a változás „akarásának", tehát a győzteseknek nagyon messze menő tanulságokat kell levonniuk, hogy 2010-ben ne érezzék magukat nyeregben. Véleményem szerint azonban a győzelmüket közvetve felértékeli a KDNP Fidesz támogatta polgármester-jelöltjének győzelme Fóton. A győztes itt 6:4 arányban bizonyult jobbnak, de a választás a kampánysallangok miatt „paradigmaértékű" lehet. Baloldal és jobboldal kölcsönösen nyúlt a negatív és a fekete kampány eszközeihez. Egymást jelöltjeit alaposan le-, be-, ki- át- és megmószerolták, s különösen a - választók számára fontos - személyes képességeik és erkölcsük terén filézték ki. Ebből az álgemájne mószerból azonban orrfacsaró szagával tűnt ki az, hogy az erdélyi születésű jobboldali jelöltet a baloldalon módszeresen és nyilvánosan is lerománozták és szekus ügynöknek tüntették fel, egy jobboldali önkormányzati képviselőt, ismert újságírót, meg dialektikusan lezsidózták és leantiszemitázták. Az, hogy a huszonhárommilliórománbeözönlése után az állampolgárok többsége már nem bukott a politikai cecelegyek kínálta választási falatokra, biztató jel lehet.