Ez a hír is érdekelheti
"Nem kedves Botka elvtárs!" - irányba rakták a polgármestert
Ez volt a hír 2012-ben: amikor a polgármester a randalírozó tömeg mögé bújt +videó
Nem mindennapi jelenetek zajlottak Szegeden. Örökre emlékezetes marad ez a brutális és botrányos közgyűlés.
Szeged történelmének szégyenfoltjaként vonult be a köztudatba az a 2012-es esemény, amikor a demokratikusan megválasztott többség munkáját az MSZP által feltüzelt aktivisták próbálták megfélemlítéssel ellehetetleníteni. A botrányos közgyűlés iskolapéldája volt annak, hogyan használja a baloldali városvezetés a „nép hangjának” álcázott agressziót a felelős gazdálkodás ellenében.
A konfliktus gyökere nem politikai, hanem tisztán szakmai és erkölcsi alapokon nyugodott.
A városvezetés jobboldali többsége azért kezdeményezte a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatójának, Bátyai Edinának a menesztését, mert a fesztivál nézőszámai és bevételei zuhanórepülésbe kezdtek, miközben a város pénzéből fenntartott REÖK-palotában a vallásos szegediek érzelmeit mélyen sértő, botrányos kiállításoknak adtak teret.
A felelős tulajdonosi szemlélet megkövetelte a változást, ám az észérvek helyett a baloldal hisztériakeltéssel válaszolt, így vált elkerülhetetlenné a botrány, ahol a szakmai vitát a zajkeltés váltotta fel.
A botrányos közgyűlés és a „kocsmai stílus” elszabadulása
A Városháza dísztermének karzatát szervezett csoportok lepték el, akik ahelyett, hogy tiszteletben tartották volna a város legfőbb döntéshozó fórumát, sípokkal, kereplőkkel és trágár bekiabálásokkal teremtettek kaotikus állapotokat.
Botka László polgármester ahelyett, hogy rendet tartott volna, asszisztált a káoszhoz, és hagyta, hogy a „kocsmai stílus” eluralja a termet.
A jobboldali frakció jogosan indítványozta a zárt ülést, hogy megvédje a közgyűlés méltóságát az agresszív nyomásgyakorlástól, ám a baloldal képviselői – a felelősségvállalás helyett – gyáva módon kivonultak a teremből, magára hagyva a várost a döntéshozatallal.
Megfélemlítési kísérlet a demokrácia ellen
Ami a zárt ajtók mögötti döntés után következett, az minden határon túlment. A képviselőknek a folyosón és a téren valóságos lincshangulatban, szitkozódó aktivisták sorfala között kellett távozniuk, miközben fizikai épségük is veszélybe került. Ez nem civil kurázsi, hanem a politikai ellenfél fizikai megfélemlítése volt.
A 2012-es események világosan megmutatták a két oldal közötti különbséget: míg a jobboldali közgyűlési többség Szeged kulturális értékeinek és gazdasági stabilitásának megőrzésére törekedett, addig a polgármester és köre az utcai felfordulást választotta eszközül. Ez a nap intő jel maradt: Szegeden a hangos kiabálás sosem pótolhatja a tisztességes, városépítő munkát.
További híreink:
