Máté Bence: Vállalom a kockázatot, újat akarok létrehozni!

– Mi a különbség az előző tárlat és a mostani között?

– Ezt sokan értik félre, mert kiállításom eddig nem volt. Az csupán egy tesztnek számított: megnéztük, hogy a közönségnek hogyan tetszik a koncepció, mennyire amortizálódnak a paravánok. Idén van először kiállításom, annak a paravánnak a tizenötszöröse nézhető meg most. Nagy tanulság volt, hogy mennyi ideig érdemes kiállítani ezeket: tapasztalataink szerint a második héten van látogatócsúcs, onnantól kezdve csökkent, tehát az ideális időszak nagyjából egy hónap.

Érdekes volt, hogy a Kárász utca forgalma általában végighalad a sétálóutcán, mi pedig keresztben helyeztük el a Klauzál téren a paravánokat. Az embereket érdekelte annyira, hogy kerülővel sétáltak át az utcán.

– Milyen célt tűztél ki célul csapatoddal?

– Minőségi természetfotó publikációt szerettünk volna létrehozni. Az elmúlt 20 éves anyagot szerettük volna olyan módon bemutatni, hogy az esztétikai élményt nyújtson az utca emberének. A természetfotózásról tudni kell, hogy ez egy rétegérdeklődés. Ilyen természetfotó-kiállításra nincs érdeklődés.

De ha interaktívan odateszik az emberek szeme elé, mint például a Dugonics téren, akkor mégis érdekli őket. Nemcsak az számít, hogy legyen megfelelő kép, hanem a tálalásnak is meg kell ütnie egy szintet.

– Mik a távlati elképzeléseid?

– A kiállítás sikerét látva azon gondolkoztam, hogy az elmúlt években kialakított, elképesztő megfigyelést kínáló leseket nemcsak fotósoknak, hanem bárki számára elérhetővé tennénk, hogy mindenki testközelből találkozhasson a magyar élővilággal. Több nemzeti parkban, például a kiskunságiban, valamint a Balaton-felvidékiben is eléggé együttműködőek.

– Milyen kihívásokra kell számítania egy természetfotósnak?

– Úgy gondolom, természetfotósként rengeteg dologra oda kell figyelni. Létre kell hoznom egy olyan helyzetet, leshelyet, ahonnan sokkal könnyebb fotót készíteni, mert ott megfelelő a perspektíva, a szín, a háttér, a megvilágítás és a széljárás. Ez lényegében mellékterméke a munkámnak, és a megfigyelésben is más dimenziót nyit, de a madarászás eddig csak távolról vagy távcsővel történt. A leseknek köszönhetően ez már néhány méterről is lehetséges.

– Beépült az ars poeticádba az ismeretterjesztés?

– Eddig nem tartozott bele, de belegondoltam, hogy mennyi mindent kaptam a természettől és az országtól. Ezért fontos, hogy ne csak a városok főtereire vigyük el azt, hanem olyan módon tálaljuk, hogy mindenki tanuljon belőle és egy élmény legyen számukra.

Ennek részeként augusztus 30-án az Újszegedi Szabadtéri színpadon egy több mint két órás előadást fogok tartani, melyben a legérdekesebb, legveszélyesebb történetekről lesz szó. Emellett fontos számomra afolyamatos újszerűségre való törekvés. Az emberek úgy nyúlnak hozzá bármihez, például egy házépítéshez is, hogy "azt úgy csináljuk, mert úgy szoktuk..." Engem nem érdekel, hogy miként szoktuk: az érdekel, hogy újat hozzak létre.Nagyon szeretem a kihívásokat és kockázatot vállalni. De nem ész nélkül, hiszen előtte felkészülök, utánajárok a dolgoknak. Muszáj azonban szót említenem a csapatépítésről, hiszen ebben a hivatásban az is nagyon fontos. Jó csapatban könnyű jól dolgozni!