Chikán Attila: A „Magyarország jobban teljesít” szlogen nagyon félrevezető

Mire vezethető vissza a magyar gazdaság elmúlt bő egy évtizedben mutatkozó versenyképtelensége? Akadnak-e pozitív jelenségek, látszik-e lassú fordulat? Chikán Attilával, a Budapesti Corvinus Egyetem Versenyképesség Kutató Központ igazgatójával, az első Orbán-kormány egykori gazdasági miniszterével jelenről és jövőről beszélgettünk az SZTE Gazdaságtudományi Kar e héten rendezett tudományos konferenciáján.

- Hogyan változott a magyar gazdaságról alkotott kép az elmúlt húsz évben?

- Amikor a rendszerváltáskor elindultunk, tele voltunk illúzióval afelől, hogy milyen gyorsan át fogjuk állítani a gazdaságot egy más pályára. Magyarországon a piacgazdasági átmenet jobban elő volt készítve, mint a legtöbb volt szocialista országban, ezért a gyors kiugrási lehetőségben reménykedtünk. Ez nem történt meg, igazából valamennyi ország átment egy recessziós cikluson, a termelés és a GDP visszaesett, a piacok rosszul működtek. Nagyjából egyforma trendek alakultak ki, de az 1990-as években visszakapaszkodtunk, a második felére a magyar gazdaság már egész jól teljesített – igaz, ebben segített egy nemzetközi konjunktúra is. Sajnos a 2000-es évek elejétől kezdve egyre rosszabb a gazdaságunk állapota és így a versenyképessége is. Magyarán a másokhoz viszonyított teljesítményünket is ez jellemzi. Még 2001-ben a világ versenyképességi rangsorában a 29. helyen álltunk – 140 országot mértek –, ez fokozatosan, nagyon kicsi ingadozással csökkenésnek indult, és most 63. helyen vagyunk. Az élmezőnyből a középmezőnybe csúsztunk vissza, még Bulgária is megelőzött bennünket. Nem mindenben természetesen, de ebben a versenyképességi rangsorban igen. A gazdaságunk nem tudta teljesíteni azokat az elvárásokat, amiket támasztottunk vele szemben.

- Milyen okokra vezethető vissza ez a lassú, de biztos csúszás?

- Ennek nagyon sok oka van, legfontosabbak ezek közül a szociológiai tényezők. A magyar társadalom nem tudott úgy teljesíteni, mint ahogy kellett volna: nem volt elég rugalmas, nem tudott adaptálódni az újhoz. Másrészt ezt erősen befolyásolta az a politikai szembenállás, ami mély árkot ásott az ország két része közé. Ebből a szempontból mindegy, hogy ki a hibás benne. A dolog lényege az, hogy a politikai szempontok lesöprik a gazdasági szempontokat, amikor mérlegelésre kerül a sor

- Ez az árok pedig azóta is csak mélyült…

- A választások alatt még mélyülni is fog. Egyelőre itt tartunk.

- Pedig a gazdaságpolitikának hosszú távban kellene gondolkodnia. Az aktuális kormány mindig csak ciklusokban gondolkodik? Mindig csak saját újraválasztását tartja szem előtt?

- Kénytelen vagyok azzal a közmondással indítani, hogy „a demokráciának megvan a maga ára”. Az egyik ára az, hogy politikai ciklusok vannak benne, amik szükségképpen hoznak magukkal gazdasági ciklusokat is. Viszont nem mindegy ennek a mélysége. Az a körülmény, hogy Magyarországon a gazdasági problémáknak nagymértékben intézményi okai vannak, mögötte a szociológiával és a politikával. Példának okáért ez annak is a következménye, hogy az új kormány újrakezdi az intézményrendszer kiépítését, mert nem bízik meg az előző kormány kádereiben. Gyakorta olyan mélységig cserélik ki az apparátust, hogy elvész a szakértelem és a tapasztalat, ami önmagában még nem oka a válsághelyzetnek, de az biztos, hogy jelentősen hozzájárul. A gazdaságpolitikai célok is nagymértékben változtak, és változnak egy-egy ciklus alkalmával.

- Nyakunkon a választások. Az elmúlt három évben melyek voltak azok a döntések, melyek előremozdították a gazdaságot?

- Összességében a gazdaság lefelé csúszott, ezért sajnos a negatív körülmények vannak túlsúlyban, de lehet természetesen pozitívumokat is mondani. Ilyennek tartom a munkaerőpiacon tett néhány intézkedést, ami alatt most a valódi munkaerő-piaci intézkedéseket értem. Tulajdonképpen a közmunka is ide tartozik, bár azzal kapcsolatban az a szigorú elvem, hogy ezt nem lehet összemosni a foglalkoztatás valódi növelésével. Az a törekvés, hogy csökkentsük az államadósságot, szintén pozitív, bár nem jutottunk messzire vele. Az is örvendetes, hogy alacsony az infláció, de az megint egy más kérdés, hogy mik ennek az okai. Jó, hogy a nemzetközi piacról tudunk pénzt felvenni, de nem kedvező, hogy ezt magas kamatlábbal tesszük annak ellenére, hogy javult a helyzet a korábbi időszakhoz képest. Vannak ilyen értelemben pozitív intézkedések is, de összességében a gazdaságpolitika iránya sajnos lefelé viszi a gazdaságot.

- Néhány héttel korábban a 168 órának adott interjújában azt mondta, „amíg a lakosság többsége elfogadja a helyzetet, addig a kormányzat politikai struktúrája is fenntartható lesz.” Meddig csúszhatunk a lejtőn?

- Nagyon fontos megjegyezni, hogy ez a lefelé csúszás nem azt jelenti, hogy rosszabbul élünk, mint tavaly vagy az előtt, hanem azt, hogy más országokhoz képest és a saját lehetőségeinkhez képest sokkal jobb is lehetne a helyzetünk. A relatív helyzetünk romlik. Az abszolút helyzet nagyon differenciált. Az egyik probléma az, hogy a társadalmi szerkezetben jelzett alapvető intézkedések nem jelentenek kedvező feltételeket, és nagyon sok mindent a kormányzat kitolt a jövőbe. Olyan dolgokat, amelyeknek most akár pozitív hatása lehetnek, de a jövőben negatív következménye várható.

- Mondana erre példát?

- Ezek közé tartozik a nyugdíjkezelések ügye, a nyugdíjpénztári rendszer, amit a kormány az első időszakba magáévá tett – fogalmazzunk finoman. Illetve ide tartozik a rezsicsökkentés kérdése is, mert hát könnyű belátni azt, hogy ennek néhány év múlva nagyon komoly következményei lesznek fenntartási feltételeiben és a szolgáltatásokban egyaránt. Ide tartozik tulajdonképpen a foglalkoztatási probléma kitolása is. A közmunkaprogrammal elfedjük a valódi foglalkoztatási problémát. Nem látszik semmi komoly szándék az oktatás előrelépésében sem, pedig ez lenne mindennek az alapja. Igaz, ez nem egy választási ciklus eredménye, hanem 4-5-9 évé, de ha nem kezdjük el időben, akkor a lecsúszás folytatódik. Az a probléma, hogy kitoljuk a jövőbe a gondokat, és nem nézünk szembe a valóságos helyzettel. Nagyon nehéz úgy jó döntéseket hozni, ha az ember kiindulópontja nem valódi. A „Magyarország jobban teljesít” szlogen nagyon félrevezető, ebben az értelemben pedig káros, mert az embereknek valótlan képet ad. A kormány médiapolitikája és a propagandája viszont tényleg nagyon hatékony, ezért van az, hogy az emberek nagyobb része elhiszi. A rezsicsökkentés az embereknek valóban jelentős csökkentés, de ide tartozik a devizahitelesek kimentési problémája is. Ezek közgazdaságilag jól belátható módon nem vezetnek hosszú távú fenntartható, pozitív következményekhez. Pillanatnyilag viszont lehet velük eredményt felmutatni.