Félelem és reszketés a helyi járaton

Az ember sokszor evidenciaként kezel egy-egy íratlan társadalmi viselkedési szabályt, olykor mégis az az érzése, mások indokolatlan módon figyelmen kívül hagyják ezeket az alapvető normákat. Nézzük, mit jelent ez a tömegközlekedés terén!

A kényelem aspektusából vizsgálva a tömegközlekedésben való részvétel nem egy leányálom. Talán soha nem is volt az, mindemellett még csak nem is támadható ezért, hiszen a komfort nyíltan nem tartozik a rendszer alapvető sajátosságai, célkitűzései közé. Olcsó legyen, gyors legyen – nagyjából ennyi a lényeg. A személyszállítás ipari mértékre emelése, az A-ból B-be jutás nagy kiszerelésben akciós manifesztuma. Nincs ezzel gond, és hiába veszi az a fránya sajtó olykor össztűz alá a tömegközlekedési társaságokat, nehéz fogást találni azon, hogy a kényelemért fizetni kell(ene). „A szándék megvan, de nincs rá pénz” – nyilatkozná kapásból az egyszeri vállalati vezető a cégét ért támadásra. Persze, lehet a helyzeten bosszankodni, elfogadhatatlannak, a korhoz méltatlannak kikiáltani, de talán első lépésként célravezetőbb lenne, ha mindenki a saját háza táján söprögetne kicsit. Sok esetben nem a fűtés (illetve általánosságban a légkondicionálás) hiánya, a koszos ülések vagy más egyéb tényező okozza a legtöbb gyötrelmet a békés utas számára – hanem: a többi utas. Íme, egy rövid lista, mondhatni a teljesség igénye nélkül, arra vonatkozóan, mi minden keseríti meg nap mint nap a munkába és iskolába ingázók életét alkalmi társaik jóvoltából. Hogy ne érje szó a problémafelvetést, az ilyen esetekben általánosan alkalmazott eljárástól eltérően megoldási javaslatokat is csatolunk az egyes pontokhoz. Apró megjegyzés már az elején: akinek nem inge, ne vegye magára!

A szipogás

Bagatell dolognak tűnhet, de talán a leggyilkosabb mind közül. Nehezen szemléltethető az a szituáció, amikor a fél hetes busz kialvatlansággal keveredett nihiljét először csak halk sikításként szakítja meg egy erőteljes szippantás. Ahogy ez lenni szokott, az a goromba váladékcsomó ettől függetlenül továbbra is engedelmeskedik a gravitáció hívószavának, ezért újabb és újabb kétségbeesett próbálkozások kísérik az elsőt. Mindeközben a mindenki által jól ismert hanghatások egészen az utastársak legbelsőbb hallójárataiig hatolnak, fokozatos erősödés mellett megidézve egy húrszaggató metálkoncert idegtépő zajkáoszát. A szenvedő fél szemébe szépen lassan könnyek osonnak, miközben csak az pereg le minduntalan a szeme előtt, ahogy a delikvens a következő megállónál magától leszáll a járatról. Vagy valami durvább és agresszívabb forgatókönyv.

Megoldási javaslat:

zsebkendő. Hogy papír-e vagy rongy, az már mindenkinek a saját ízlésére bízható. Előbbi esetben, ha nincs kéznél, nem szégyen mástól kérni.

Adj király katonát az ajtóknál

Avagy az adott járat érkezése által okozott pánik a megálló népe körében. Jogos lehet a felvetés, hogy a platóni idea szerint a felszállók az első ajtón át közelítik meg az utasteret, míg a már ott tartózkodók a hátsó ajtóknál távoznak a tömegközlekedési eszközről. Nem okozhat azonban túl nagy meglepetést, ha azt mondjuk, ez a valóságban nem így működik. A járat nyugalomra lel a flaszter szélén, hatalmas gyomrának megannyi száját kitátja, a bérletüket fehérre szorított ujjaik között nyomorgató várakozók pedig ostromszerűen rohanják meg az összes ki-/bemeneti nyílást, egyszersmind elvágva ezáltal a leszállásra ácsingózók menekülési útvonalát. Ilyenkor jön a spagettiwesternekből már jól ismert jelenet: fenyegetően hunyorgó szempárok szegeződnek egymásra, olykor egy-egy szitokszó is elhangzik, majd nem marad más, mint a patthelyzet erőnek erejével való megoldása. Lökdösődés, súrlódások, szórványosan felboruló áldozatok.

Megoldási javaslat:

a felszállók várják meg, amíg a járatról leszállók távoznak az ajtókból. Igazságtalannak tűnhet ez az elképzelés, már-már diszkriminatívnak, de a logika inkább ezt diktálja, mint a fordított felállást.

Birodalmi törekvések az ülések terén

„Minden utas egy ülőhelyet vehet igénybe” – fogalmaz az Szegedi Közlekedési Kft. személyszállítási üzletszabályzata. Tömör és lényegre törő az intelem, de annál találóbb, különösen zsúfolt járatok esetében. Modern, rohanó világunkból kiveszni látszanak az emberek egymással való informális interakciói, és senkitől sem várható el, hogy árral szembe ússzon, de azért pár percnyi egymás mellett ülés még nagy valószínűséggel nem vezet közvetlen életveszélyhez. Ennek tükrében különösen nem szimpatikus az a megoldás, ha az egyszeri utas, ellehetetlenítve a társául szegődni vágyók vállalkozását, a páros üléseket oly módon foglalja el, hogy táskáját a belső, míg önmagát a külső ülésen helyezi el, majd elriasztó arcmimikát ölt. Az pedig egyenesen hódító törekvéseket és magas fokú birtoklási vágyat feltételez, ha valaki mindezt négyüléses elrendezés esetén is képes megvalósítani.

Megoldási javaslat:

minden utas egy ülőhelyet vegyen igénybe! Speciális helyzet, amikor az ember a fél vagyonát magával cipelve a vasútállomásra igyekszik eljutni, de az esetek többségében a megfáradt táskák elférnek az utas ölében vagy lábai előtt.

Ezt a zenét mindenki szereti

Az emberiség komoly technikai vívmánya, hogy a mai mobiltelefonok képesek jelentős hangerővel bömböltetni az mp3 kiterjesztésű fájlokat, mégis érdemes ezt a funkciót a megfelelő módon kezelni. Elképzelhető ugyan, hogy a Kokódzsámbó eszméletlenül karcol, és überkirály zene, mindez azonban nem jelenti azt, hogy minden, az utazásban részt vevő hasonlóan viszonyul az adott művészeti produktumhoz. Még akkor sem, ha az elektronikai kütyüket sutba vágva, saját énekhangon csendül fel egy-egy közismert dallam. Sőt.

Megoldási javaslat:

fej- vagy fülhallgató. Maximális hangerő mellett még így is hallhatóvá válik a szakadozó dobhártyák mellett élvezett zenei előadás, mindemellett mindjárt utasbarátibb kivitelezése ez a szituációnak.

Mint azt fentebb jeleztük, a lista nem teljes. Ha valamit kihagytunk, írja meg nekünk kommentben a cikk alatt vagy a Facebookon.