Vélemény: Izland jön, Görögország megy?

„Pénzt a haszon reményében ad, akiknek van. Izland meg nem hogy nem kért ebből, de adósságát sem volt hajlandó visszafizetni, most pedig –állítólag - lakossága nagy részének elengedi jelzáloghitelét. Jó lenne erről többet tudni, de a hírek – mondom – nem Izlandról szólnak, hanem Görögországról.”

Nagyjából egy éve ilyenkor arról cikkezet a világsajtó, hogy az izlandi vulkánkitörés hamuja, vajon mennyire befolyásolja a globális időjárást. Izlandról azóta sem hallottunk (hacsaknem sporthírek kapcsán). Pedig történt egy s más ott is, itt is, amott is, aminek kapcsán ismét lehetne Izlandról beszélni. S hogy valóban mennyire el van hallgatva, mi történik Izlanddal, íme, nézzünk egy példát: mostanában járt Charles Hendry brit energetikai államminiszter a közel száz éve Dániától függetlenné vált szigetországban, de útja eredményéről nem sokat tudunk! Pedig az eddig energetikailag független brit szigetek jövőjét érintő kérdésekről esett szó, mégpedig arról, hogy a jövőben az izlandi vulkánok alatti meleg vizes források szolgáltathatnának energiát Nagy-Britannia számára, annak megújuló energiaprogramjának keretében. Mert bizony a britek felélték energiaforrásaik nagy részét, az északi-tengeri kőolaj-és földgázkészletek kimerülésével és a széntüzelés betiltásával. Most szükségleteik egy harmadát megújuló, de külföldi energiákból próbálja előteremteni, egy mellesleg európai finanszírozású program keretében, melynek során a tenger alatti vezetékeken érkezne a zöld magasfeszültség Britanniába. (A déli országokból a napenergia, az óceánról, illetve a partvidékről hullámok termelte, és szélenergia, Izlandról pedig a geotermikus energia áramolhat az unió tagjaihoz.) Izland tehát felértékelődött, ha részben is, de a jövő egyik zálogává válhat. Pedig mesés kincsét majdnem megkaparintották már a britek, nem sok kellett hozzá az izlandi 2008-as csendes államcsődöt követően. Nem szeretném ismételni magam, meg azokat sem szeretném untatni, akik tudják mi is, hogy is történt, múltkor már

részletbemenően leírtam

, de tény, hogy az izlandiak jól döntöttek, amikor elzavarták politikusaikat, a bankárokat és a Világbankot, Európai Unióstól. Jól tudhatták, mire fáj a hitelezők foga: a bankok fele angol befektetők kézben leledzett. Világos volt számukra, hogy egy csődbe ment országnak - nem az ott élők, és a megszorításokat évtizedekig nyögők kisírt szeméért – adnak hitelt, hanem rejtett (privatizálandó) erőforrásaiért, ha vannak ilyenek. Ha nincsenek ilyenek, valami másért, soha nem jó szolgálatért, pénzt a haszon reményében ad, akiknek van. Izland meg nem hogy nem kért ebből, de adósságát sem volt hajlandó visszafizetni, most pedig –állítólag - lakossága nagy részének elengedi jelzáloghitelét. Jó lenne erről többet tudni, de a hírek – mondom – nem Izlandról szólnak, hanem Görögországról. (Most már azt is értem, miért akarja az Európai Unió tagjává fogadni, a minden szabályt felrúgó, önfejű Izlandot, mert bizony, ha csendben is, de erről is folynak tárgyalások, más kérdés hogy az izlandiak szerintem hallani sem akarnak erről!) Most vigyázó tekintetünket Görögországra szegezzük, mert nem mindegy, hogyan döntenek az ott élők, de valami azt súgja, hogy a görögök megfontolják az izlandi út szabta irányt: elegük lehet saját politikai elitjük tehetetlenségéből. És persze, amennyiben a saját lábukra kívánnak állni, példájukon lemérhető lenne, mire megy egy volt uniós ország önmagában, hitelek nélkül, illetve mire megy az unió Görögország nélkül. Az európai jövőhöz úgy tűnik szükség lesz Izlandra, és megfontolandó példájukra, a múlthoz pedig Görögország már nagyon rég hozzátartozik.