Ez a hír is érdekelheti
Orbán Viktor trükkje: Ön is így karácsonyozik Szegeden? +videó
Középkori karácsonyok I. rész
Mai szemmel nézve furcsának tűnhetnek a régi szokások. A dicsőséget és az újrakezdést jelentette régen a karácsony.
Talán furcsának tűnhet a ma emberének, de a középkor embere számára a karácsony inkább a dicsőség és az újrakezdés napja, illetve ünnepe volt, melyhez természetesen kapcsolódott a szeretet és a családi összetartozás megélése is.
A dátum kijelölése
A ma ismert karácsonyt, illetve Jézus születésének napját a 4. században, a keresztény Rómában rögzítették erre a napra, ugyanis nem tudni mikor született a kisded Megváltó. Ezt a döntést a niceai zsinaton véglegesítették és Nagy Konstantin császár engedélyezte, hogy december 25-én ünnepeljék Jézus születését.
Ezen a dátumon korábban az egyik legfontosabb római pogány ünnep a Saturnalia ünnepsorozat Sol Invictus napja, avagy a Legyőzhetetlen Nap ünnepe volt.
A „csere” logikusnak tűnt, hiszen így Jézus szimbolizálta a Napot, avagy a fényességet, az új időszak kezdetét, hiszen ez volt a téli napforduló ünnepe, amikortól egyre később sötétedik télen.
Adventi böjt
A karácsonyi, avagy az adventi időszak Disznóölő Szent Andrástól, november 30-tól kezdődik és karácsonyig tart, ez a pihenés időszaka volt, ilyenkor a termőföldek amúgy sem adtak munkát. András napján leölték a disznót, ekkor már elég hideg ahhoz, hogy ne romoljon meg a hús. Ezzel kezdetét vette a tél és az adventi böjt időszaka.
A böjtöt ma főként úgy ismerjük, hogy egyfajta „diétás étrendet” kell követni, ám eredetileg ennél jóval több volt. A böjt idején nemcsak az étkezésre és az italfogyasztásra kellett odafigyelni, hanem elvileg meg kell óvni magukat minden testi vágytól, élvezettől is.
Karácsonyi vásárok
Német területen alakultak ki az első karácsonyi vásárok. Ma már nem tudjuk, mikor lehetett a legelső, de a 13. század végén írásos feljegyzések alapján már jelen voltak. A vásárok elsősorban városokban alakultak ki ahol ekkor még alapvetően élelmiszereket árultak, egyfajta „disznótoros” kínálatuk volt. A vevőkör alapvetően a városi lakosság köréből került ki. Emellett a vásárokban természetesen nem csak ételeket és lábasjószágot vettek, hanem sok mester is árulta portékáját, melyek jól jöttek a háztartásokban. A kézművesek sokszor nemcsak árulni jöttek, hanem aprópénzért megjavították a tönkrement szerszámokat, ruházati cikkeket.
A vásár mindig a sokadalmat jelentette, ahol a bőség van és vidámság.
A vidámságot tovább fokozták a megjelenő zenészek és a vásári komédiások. Nem volt ritka látvány, hogy egy-egy vásárban a tűz körül táncoltak az emberek, hiszen a zene a nép körében mindig a vígasság nélkülözhetetlen kelléke volt. A komédiások leginkább kis színdaradokat vagy bábelőadásokat adtak elő, amiken akár kiparodizálták a pápát, királyt vagy egy-egy kapzsi urat, papot.
Hiába volt böjt, a vásárokon gyakran hangoskodtak, ünnepeltek, melyek rosszalló, de nem túl hatásos egyházi dörgedelmeket váltottak ki.
További híreink:
