Béke, szabadság és egyetértés

Négy év múlva a választások előtt a kétharmados többséggel iszonyú nagy felhatalmazást nyert Fidesz-KDNP pártszövetségnek el kell számolna majd a most kezdődő négy évnyi kormányzással. Ha sikeresnek bizonyulnak, a Nyilatkozat aláírását most visszautasító pártok az aláírás visszautasításával rosszul döntenek. Ha viszont az állampolgárok a Fidesz-KDNP pártszövetségnek nyújtott bizalmuk visszavonásával kacérkodnának, a Nyilatkozat visszautasítása iszonyúan felértékelődik.

A Magyar Köztársaság miniszterelnök-jelöltje a magyar Országgyűlés alakuló ülésén A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata című és „Legyen béke, szabadság és egyetértés” mottójú politikai nyilatkozatot olvasott fel azzal a szándékkal, hogy azt az Országgyűlés, illetve minden parlamenti párt elfogadja majd. A szövegtervezet szerint a nyilatkozatot a „Magyar Országgyűlés” jegyzi, s benne „a Magyar Országgyűlés képviselői” nyilvánítják ki szándékukat – többes szám első személyben. A szövegtervezettel van némi gondom. Az, hogy Magyarország „negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után” szerezte vissza „az önrendelkezés jogát és képességét”, számításaim szerint azt jelenti, hogy 1944-től 1990-ig (46 évig) diktatúra volt, ami rendben van, de kétlem, hogy az önrendelkezés jogával és képességével a Magyarországot „az átmenet két zavaros évtizede” alatt irányító Antall-, Boross- és – főleg – az Orbán-kormány idején sem rendelkezett az ország. A szövegtervezet alapján azt kell gondolnunk, hogy a „több mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás” jelszóval munkához látó első Orbán-kormány alatt (1998-2002) azért nem rendelkeztünk az önrendelkezés jogával és képességével, mert akkor is – idézem - szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollottak a folyamatok. Ez a diagnózis azért is furcsa számomra, mert 1998-ban a Fidesz vezető jelszava a „Szabadság és jólét” volt, miáltal a Nyilatkozat szövegtervezete arra enged következtetni, hogy a négy évnyi polgári kormányzás összességében komoly kudarc volt, mert a helyzeten semmit nem javított az önrendelkezés terén. Súlyosbító körülménynek tűnik az is, hogy – idézem – a győzelmet a magyar emberek „a régi rendszer megdöntésével” vívták ki most, hiszen így az első Orbán-kormány is a megdöntendő „régi rendszerbe” sorolódik be. Dörzsölheti is a kezét a Jobbik, minthogy ők pontosan valami ilyesmivel kampányoltak, és elégedetten olvashatják, hogy a magyar nemzet önrendelkezésért vívott küzdelme - idézem - a rendszerváltás politikai paktumaival folytatódott. Ők, a Jobbik, ugyanis ugyanezt mondták: Orbán és Fidesz koalíciós paktumpolitikát folytatott a szocialistáktól kezdve Izraelig bezárólag, és ők, a radikálisok, egy radikálisan új rendszert fognak bevezetni ezért… A Jobbiknak esetleg tetsző formállogikai spekulációk ellenére nem valószínű, hogy a jobbikos képviselők aláírják a Nyilatkozatot, mert az, hogy – idézem – a győzelmet a magyar emberek a régi rendszer megdöntésével és egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításával vívták ki, végül is kizárja az ellenzéki Jobbikot a rendszeralapításból azzal, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere igazából a Fidesz-KDNP kormányzati programja. Ha a magyar emberek a Fidesz-KDNP-re szavazással alapították meg a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, akkor a Jobbik (és más pártok) szavazói nyilvánvalóan nem szavaztak a Nemzeti Együttműködés Rendszerére. A Jobbik és más pártok országgyűlési képviselői ettől még megszavazhatják a nyilatkozatot, de ahhoz – úgy tűnik – a választási eredmények utólagos átértékelése miatt ki kellene bújniuk a bőrükből. Az MSZP nem véletlenül utasította el csípőből a Nyilatkozat aláírását. Akármekkora felelősség terheli is őket az elmúlt nyolc évért, az aláírás egyenértékű lenne a tükörbe nézés és az azt követő tükörtisztítás dialektikus egységének felvállalásával. Mire hát a Nyilatkozat? A mindenkori országgyűlési többség által elfogadott döntések a többségi elv okán „az” Országgyűlés döntésének minősülnek, függetlenül attól, hogy egy valamilyen arányú kisebbség esetleg nem fogadja el azokat. A mostani kétharmados többség minden egyes döntése is „az” Országgyűlés döntésévé válik akkor is, ha egyetlen egy ellenzéki képviselő sem támogatja. A Nyilatkozat azonban kifejezetten elvi nyilatkozat, ám olyan kifejezetten párpolitikai elemeket tartalmaz, amely szinte automatikusan zárja ki az összpárti konszenzus lehetőségét. Mire fel hát a Nyilatkozat? Gíró-Szász András és Lakner Zoltán politológusok egy tévévitában egyetértettek abban, hogy a Nyilatkozat csapdát is jelent az MSZP számára. Ebben önmagában én nem látok különösebb problémát, ha a Nyilatkozatot pusztán csak egy pártpolitikai játszma részének tekintjük. De kérdés, hogy csak annak szánta-e a szerzője. Ha a kifejezetten elvi látszat ellenére csak taktikai vagy stratégiai jelentősége van, akkor ráadásul saját csapdának is bizonyulhat a későbbiekben, amibe bele szokás esni. Négy év múlva a választások előtt a kétharmados többséggel iszonyú nagy felhatalmazást nyert Fidesz-KDNP pártszövetségnek el kell számolna majd a most kezdődő négy évnyi kormányzással. Ha sikeresnek bizonyulnak, a Nyilatkozat aláírását most visszautasító pártok az aláírás visszautasításával rosszul döntenek. Ha viszont az állampolgárok a Fidesz-KDNP pártszövetségnek nyújtott bizalmuk visszavonásával kacérkodnának, a Nyilatkozat visszautasítása iszonyúan felértékelődik. Úgy tűnik tehát, hogy szerencsésebb lett volna a Fidesz-KDNP számára, ha a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát csak az országgyűlési többség és/vagy az új kormány adja ki. Pontosan azért, hogy az országnak az új kormány és kétharmados többség által képviselt háromharmada, tehát az ellenzékre szavazók is, a lehető legkomolyabban vehessék azt, amit Orbán Viktor mondott a választási győzelem estéjén: „a következő évek során számunkra a legfontosabb a szerénység és az alázat kell, hogy maradjon”. Márpedig pártpolitikai csapdák nehezen férnek meg a szerénységgel és az alázattal megteremtendő béke és az egyetértés elveivel…