Web Elek és Minden Áron

Az írástudók, még ha helytelenül is írnak, vagy ordenáré módon fejezik ki magukat, már nem az írószövetségben keresendők csupán, és nehezen tűrik, ha hülyének nézik őket!

Tetszik vagy sem, elkezdődött a választási kampány, ha félhivatalosan is, de teljes gőzzel, szóval "ami a csövön kifér alapon". Én már most unom, hogy mindegyik potenciális résztvevő máris fűt-fát ígér, vagy igyekszik bizonyos kérdésekről (bölcsen?) hallgatni, miközben megpróbálja "elhitelteleníteni" a másikat. Látható, a tartósan hitelüket vesztett kis pártoknak, szervezeteknek is van még valahol, valakiknél (a kampányukat finanszírozóknál legalábbis mindenképp) hitelük. Abba most szándékosan nem mennék bele, hány – minden törvényi kötelezettségét maradéktalanul teljesítő – szervezet indul harcba a megszerezhető voksokért, mivel az, hogy közülük mennyinek van esélye a parlamenti küszöb eléréséhez – akár pártszövetségben, akár egyénileg indulva – egy kezünkön megszámlálható. (Na jó, mint minden esetben, míg a versengés nincs letudva, bármi megtörténhet, lehetnek meglepetések, komoly kérdés, hogy melyik résztvevő kampánycsapatának acélosabbak az idegei, kinek mi van még a tarsolyában!) Én ennél az utolsó kérdésnél maradnék most és április 18-ig (Andrea és Ilona meg Aladár napjáig) még visszatérő jelleggel... És azt, hogy mi van ama tarsolyban, csak a neten zajló kampányra értve figyelem, lévén e sorok is ott publikálódnak. Mert ha már mifelénk csak négyévente vannak választások, most bizonyára kiderül, mennyi van még a internetben (pontosabban a világhálót rendszeresen vagy alkalmanként elérő szavazókorú állampolgárok szavazataiban). Mert ezt a potenciált lehet, de nem szerencsés lebecsülni, ugyanakkor kérdéses: mennyire vagyunk fogékonyak mi, magyarok erre? Kis párt esetében (s a Fideszt leszámítva lassan az összes annak minősül) az első választó és fiatalabb korú, valamint a kvalifikált, ugyanakkor rejtőzködő pártállású szavazók körében egyes elemezők szerint csodákat lehet általa elérni. De pontosan ezért a már nem is annyira fiatal, továbbá a velük egy szekértábort alkotó keresztény demokratáknak is oda kell figyelniük, mi zajlik az általuk esetleg nem, vagy kevésbé kontrollált virtuális térben. Mert egyre több tere van a közösségi (web 2.0-ásnak nevezett) médiamegjelenésnek... Első nekifutásra le kell szögezni – mint négy éve, most is –, minden induló pártnak van valamilyen, a világhálón fellelhető jelenléte, mert ez ma már elvárható: hogy eljuthassunk a párt oldalára, elérhessük bemutatkozó anyagait, alapvető információkat kapjunk róluk. Ennél többet azonban ne nagyon reméljünk (egyelőre), hiszen a jelöltek terén már találhatunk hiányosságokat! Ott is, ahol ismertek e nevek, fehér foltok éktelenkednek: magyarán nem lelhetőek fel a képviselőjelöltek saját honlapjai, ha valóban kíváncsiak vagyunk rájuk – s nem csak az általuk képviselt pártnak kívánunk bizalmat szavazni (mint a listásoknál) –, ha valóban úgy gondoljuk, meg szeretnénk ismerni személyüket, akkor nekigyürkőzhetünk a keresőnek, és összecsipegethetjük a róluk fellelhető információmorzsákat. Na de könyörgöm, ne nekem kelljen már ezzel foglalkoznom! (Ha valóban ismert a kérdéses jelölt, ezen önkéntes feladatot jó eséllyel abszolválhatjuk egy-kétórás időráfordítással.) Azoknál a politikusoknál pedig, akik jelenleg is a Parlament tagjai, és polgármesterek is egyben, jó esetben kielégítő tájékoztatást kaphatunk. Bár az is igaz: a kampány még hivatalosan nem kezdődött el, van még időnk erre bőven: várni! De mintha nem csupán az újságok címlapjain, az utak menti plakátokon meg a televíziók műsorait kattintgatva kezdődött volna el a mégiscsak kampány! Épp most magyarázzák nekem az egyik híradóban, miért fontos az, hogy a miniszterelnök-jelölt "fent van" az egyik népszerű közösségi oldalon, meg hogy miért nem árulhatja el a szóvivő az internetes kampányuk stratégiáját... Gondolom, az elhadart maszlagon kívül jelenleg nincs más közlendője. (Mintha csak neki lehetne közlendője és kérdése hozzám!) Akkor meg korai kampányt nyitni az interneten, ahol egyre több embernek van – nem ritkán nevesíthető – véleménye, és a véleményformálók nem csupán egyre tájékozottabbak, de egyre igényesebbek is. Blogokat, profiloldalakat követünk, csiripelünk és retwittelünk, megbökjük egymást és hozzászólásokat írunk, stb. Az írástudók még ha helytelenül is írnak, vagy ordenáré módon fejezik ki magukat, már nem az írószövetségben keresendők csupán, és nehezen tűrik, ha hülyének nézik őket! Web Elek és Minden Áron sokat segíthet és árthat a legmagabiztosabb jelöltnek is! Az internetes kommunikáció egyre inkább valós idejűvé válik, könnyű hibázni, mindennek azonnal híre megy, és a nyomokat nehéz vagy lehetetlen eltüntetni. Éppen ezért legközelebb – amennyiben bizalmat kapok a szerkesztőktől és olvasóktól – az elvieken túl már részletesebben is megvizsgálom, ki hogyan próbálja képviselni programját (és nem utolsósorban minket, a választóit) széles e világhálón!