A medve bőre

Véleményem szerint az SZDSZ-ben hosszú ideje olyan régóta tartó és mély intellektuális válság van, hogy kész csoda lenne, ha az országgyűlési választáson bejutnának az Országgyűlésbe. Jelen állapotok szerint örülhetnek az állami támogatást jelentő 1% elérésnek is…

Mottó: Fidesz: 1 629 684 szavazat MSZP: 502 321 szavazat Jobbik: 427 018 szavazat SZDSZ: 62 391 szavazat

Már készülnek a kommünikék

– írta kollégám, Varga Iván, utalván arra, hogy az MSZP és SZDSZ földcsuszamlásszerű vereségét a vesztes pártoknak és propagandistáiknak meg kell magyarázniuk. Ivánnak csak részben lett igaza, mert az SZDSZ akkora pofont kapott, hogy a televíziós csatornák hétfő reggeli műsoraiban le is mondták a beígért megmagyarázó szereplésüket. Az MSZP-ben ezzel szemben Lendvai Ildikó hozta a megszokott formáját, mindent a válságra kent, de megcsillantotta a fényt az alagút végén (már mutatkoznak biztató jelek a válságból kilábalásra stb.), és előjött a megszokott panelekkel: a Fidesz engedte ki a palackból a Jobbikot, nyugati demokráciákban (főleg Franciaországban) a jobbközép nem fog össze a szélsőjobbal, és az MSZP-nek meg a Fidesznek össze kell fognia a Jobbik ellen. A Jobbik előretörése paradox módon az MSZP érdekében áll. Bármikor is legyen a következő választás, az MSZP egy utolsó, egyszer már bevált lapot még előhúzhat a pakliból, a félelemkeltés lapját. A 2002-es választáson döntő tényező volt, szerintem, hogy a célegyenesben az MSZP és az SZDSZ sikerrel játszott a Jobbik elődje, a MIÉP miatti félelemkeltésre: ha úgy alakulnának a választási eredmények, a Fidesz koalíciót alkotna-e a MIÉP-pel? A taktika hátterében az állt, hogy Ausztriában 1999-ben a Jörg Haider-féle Szabadság Párt előretört a választáson, ami lehetővé tette Wolfgang Schüsselnek (Osztrák Néppárt) a néppárti-szociáldemokrata nagykoalíció felmondását, és tisztán jobboldali koalíciót kötött Haiderékkel, ami aztán az Ausztria elleni kőkemény politikai bojkottra vezetett. A félelmi faktor ellen szól ugyanakkor, hogy az egyértelműen ezzel operáló SZDSZ totálisan leszerepelt, és az MSZP ilyen természetű kampányelemei is hatástalanok maradtak. A félelmi faktor mellett szól viszont, hogy a Jobbik pozíciója teljesen megváltozott, amit a két párt reális veszélyként kommunikálhat majd. A Jobbik eredménye mögött viszonylag egyszerű összefüggést sejtek: a párt sikerrel tölti be a MIÉP elolvadása miatti politikai vákuumot a radikális jobboldalon. Most a Jobbik 427 018 szavazatot kapott, fénykorában (1998-ban) a MIÉP 402 071-et. Bár a MIÉP országgyűlési és nem uniós választáson volt sikeres, a két eredményt azért tartom egybevethetőnek, mert öntudatos és mozgósításra ugrásra kész radikális politikai szubkultúrákban mindkét választásnak egyforma jelentősége van. Az már külön kérdés, hogy a Jobbiknak általában Észak- és Észak-Kelet-Magyarországon volt átütő ereje: hét megyében és igen sok településen megelőzték az MSZP-t is. Olyan helyeken, amelyek eddig igazából baloldali (szocialista fellegvárnak) számítottak, ezért nem zárom ki annak lehetőségét, hogy a Jobbiknak itt tényleg sikerült az MSZP-től is szavazókat elcsábítania nagy arányban. Bár az uniós szavazásnak valóban megvan a sajátossága (alacsony részvétel stb.), az MSZP eredménye azért katasztrofális, mert az SZDSZ-szel együtt nagyjából annyi szavazatot kaptak, mint a tavalyi „szociális” népszavazáson, ami azt jelenti, hogy a párt leharcolta magát a legszűkebb támogatói körre. Ezen még javíthatnak az országgyűlési választáson közérzetjavító intézkedésekkel meg félelemkeltéssel, de megkockáztatom a feltételezést, hogy az MSZP nem tud 1 milliónál több szavazatra szert tenni. Ismert közhellyel élve: „jelzésértékű”, hogy 2004-ben az MSZP az uniós választáson 1 054 821 szavazatot kapott úgy, hogy a Fidesz akkor is belpolitikai kérdéssé tette az uniós választást. Viszont akkor a Fidesz 1 457 750 szavazatot söpört be, míg most 1 629 684-et, tehát növelte szavazói támogatottságát, miközben a részvétel most alacsonyabb volt. Az MDF többé-kevésbé hozta a formáját, Herényi Károly arcát mégsem üli meg az átható boldogság. Az MDF 153 295 szavazatot kapott, 2004-ben 164 025-öt, ám az eredményt igazából az minősíti, hogy technokrata szósszal megspékelt Bokros-Habsburg imázs lényegében hatástalan maradt. Mivel azonban az alaposan átalakult MDF már biztos, hogy inkább kiábrándult baloldali-liberális szavazókra hajt, a 2006-os választáson elért 272 831 szavazat (5,04 %) elérése nem lehetetlen vállalkozás akkor, amikor az MSZP és az SZDSZ összeomlott. Személyes tapasztalatom is az, hogy szép számmal vannak olyan szocialisták, akik évek óta dicsérik Dávid Ibolyát, és közülük nem egy jelezte, hogy az MDF-re fog szavazni. Az SZDSZ egy rakás csődtömeg. Közel ahhoz az állapothoz, amiben a Torgyán-féle Kisgazdapárt volt 2002-ben. Az SZDSZ a fellegvárában, Budapesten egy alacsony részvétel mellet is csak 4,46%-ot ért el. Országosan 62 391 szavazathoz jutottak. Torgyánék 2002-ben 42 338 voksot kaptak. Véleményem szerint az SZDSZ-ben hosszú ideje olyan régóta tartó és mély intellektuális válság van, hogy kész csoda lenne, ha az országgyűlési választáson bejutnának az Országgyűlésbe. Jelen állapotok szerint örülhetnek az állami támogatást jelentő 1% elérésnek is: 2002-ben 56 167 szavazat tett ki 1%-ot, 2006-ban 54 036. A párt készülhet a feloszlatásra vagy a kimúlásra, netán az MSZP-vel kötendő választási koalícióra. Gyorsvázlatom végére hagytam a Fidesz-t. Az elsöprő siker ellenére továbbra is (a ferencvárosi időközi választás óta) óvatos duhajkodásra intenék. Orbánék nem ülhetnek a babérjaikon, mert a látszat ellenére a Fidesz nem a kitűzött céloknak megfelelő teljesítményt hozta. A párt nem egyszerűen belpolitikai kérdést csinált az uniós választásból, mint 2002-ben, hanem kifejezetten a Gyurcsány-Bajnai-korszak választás és választók általi lezárását és kimondatlanul is az előrehozott választások eljövetelét hirdette meg. Ehhez képest a részvételi arány alacsony volt. Ha a kormánybuktató tiltakozás érzése tényleg áthatotta volna a társadalmat, 40-45%-os vagy akár magasabb részvételnek kellett volna előállnia. Persze lehet, hogy a kormánybuktató tiltakozás érzése áthatja az embereket, de akkor a Fidesz mozgósító erejével komoly bajok vannak. A problémát tehát továbbra is abban látom, hogy az MSZP-ből kiábrándult szavazók nem látszanak nagy tömegben átállni. 2008-ban a szociális népszavazáson az igeneket több mint három millió szavazó támogatta, akiknek csak nyilván egy része volt biztos vagy potenciális szavazója a Fidesznek. A 2002-es országgyűlési választáson a Fidesz 2 272979 szavazatot kapott, amihez képest a mostani 1 629 684 nagyon is jó eredmény. A szociális népszavazás eredményéből kiindulva mégis azt kell mondanom, hogy százezrével vannak olyanok, akik a Fidesz nógatására tavaly hajlandóak voltak a kormánypártok politikája ellen szavazni, de most nem éreztek késztetést a Fideszre voksolni. Ha ezek az országgyűlési választáson továbbra sem szavaznak az MSZP-re, vagy nem mennek el szavazni, a Fidesz számára nincs baj, és egyébként is meglehet, hogy a Bajnai-kormány az én óvatoskodásom ellenére is belebukik az uniós választásba, mint anno Medgyessy Péter, de a medve bőre mindezek ellenére olyan, hogy normális ember nem iszik rá előre.