Nagy magyar kerti parti

Amikor a megyénkben járt Gyenesei István önkormányzati miniszter, egy felettébb érdekes tervéről is beszélt, ami mellett valahogy elsiklott a sajtó figyelme. Az önkormányzati rendszer átalakításánál bevezetnék a polgármesterek vétójogát, ami lényegében azt jelentené, hogy egy-egy közgyűlési döntést visszaküldhet átgondolásra a városvezető mindaddig, míg ő ezt így gondolja. Hoppá. Ráadásul nem lehetne elmozdítani helyéről - ahogy eddig - a közgyűlés feloszlatásával sem. Mit jelent ez? Tanácselnöki attitűd egyrészről, egyeduralom, aminek az okát maga a miniszter sem titkolta: a választások után esetlegesen kisebbségbe kerülő polgármesterek védelme.

Eldöntöttem, hogy most megpróbálok minden előítéletet kigyomlálni magamból - már ha volt ilyen -, és úgy közelíteni a helyi politikához, hogy a változások reményéből táplált optimizmusom illessen minden torony alatti szereplőt, legyenek azok az MSZP, a Fidesz vagy az apróságok képviselői. Meg aztán igyekszem odafigyelni drága apám szavaira - konzervatív, családcentrikus attitűdömből fakadóan is -, és meghallani a mögöttes értelmet. Ugyanis a tavasz közeledtével a szabadtéri sütögetéseket tervezgetvén mondta azt az öreg, hogy édes fiam, a cikkeid után azt kell mondjam, hogy téged sem fog mostanában Botka László kerti partira hívni. No, nem azért vettem fontolóra e kijelentést, mintha bizony a polgármester sült kolbászára fenném a fogam - van épp elég nagy nyálcsorgató tömeg a bulin -, hanem inkább saját sületlenségemet kezdtem el emészteni. Lehet, hogy elfogult vagyok, túlzok, monomániáim irányítanak, szavaimat egy hideg és élettelen mágnes hajlítja, amit az én zsebembe is fentről rejtettek el más hatalmasok? És e susogó kérdéstől kellőképpen megijedtem ahhoz, hogy rögvest önvizsgálatot tartsak. (Bár eddig próbáltam alkalmazni egy mércét, ami, igaz, magasra van felszögelve, de egy jó szemüvegen át, úgy gondoltam, eddig sikerült leolvasnom - hátha tévedtem, vagy homályos a lencse.) Fellapoztam először a napok múlandó emlékét... vagyis rászabadítottam egy éhes egérkét különböző portálok archívumaira. De nem lettem okosabb, mármint azt eldöntendő, hogy most az előítélet vert gyökeret elmémben, vagy valóban egy aljas, fehérgalléros bűnözői horda trappol az országban a politikusi díszőrség mellett már évek óta. Sajnos nincs lehetőségem felsorolni azokat a visszaéléseket, amelyek vagy azért nem gyűrűztek a legmagasabb körökig, mert megvoltak a joghézagok, vagy mert meglett a bűnbak. De most nem is ez a lényeg, vagyis éppen hogy lényeges, viszont amiért én nem tanúsítok megbánást, és mintegy igazolva érzem hangos, számon kérő szavaimat, nem is annyira a csalások, hűtlen kezelések, lopások stb. elkövetése. Hiszen ezeket könnyű elkenni. A szóvivők politikai támadást kiáltanak, szélsőjobbos veszélyt vizionálnak, és a kereskedelmi híradók bemondói vagy a Heti Hetes műsor értelmiségi katonái egyből lövöldözni kezdenek más irányokba. Számomra sokkal inkább kirajzolja a fehérgalléros "aljanép" karakterrajzát egy nagyon éles kontúr. Amit bármennyire is rejtőznek, nem képesek letörölni arcukról. Ez pedig a hatalom megtartására tett erőfeszítések és annak hozadékai. Amolyan indiános arcfestés a harcok előtt. (Szénpor és zsír a grillkolbászról.) Az SZDSZ zsarolgatós politikája egyébként egyedülálló országos mintapéldája ennek. De maradjunk csak az önkormányzatoknál. Amikor a megyénkben járt Gyenesei István önkormányzati miniszter, egy felettébb érdekes tervéről is beszélt, ami mellett valahogy elsiklott a sajtó figyelme. Az önkormányzati rendszer átalakításánál bevezetnék a polgármesterek vétójogát, ami lényegében azt jelentené, hogy egy-egy közgyűlési döntést visszaküldhet átgondolásra a városvezető mindaddig, míg ő ezt így gondolja. Hoppá. Ráadásul nem lehetne elmozdítani helyéről - ahogy eddig - a közgyűlés feloszlatásával sem. Mit jelent ez? Tanácselnöki attitűd egyrészről, egyeduralom, aminek az okát maga a miniszter sem titkolta: a választások után esetlegesen kisebbségbe kerülő polgármesterek védelme. Magyarán a népszerű MSZP-s, SZDSZ-es városvezetők és az általuk felügyelt várbástyák további irányításának biztosítása a bukás esetére. A hatalom legutolsó részeinek is megőrzése. Ez a mai balliberális oldal legfontosabb törekvése tehát; eddig is ez volt, és most is az minden pillanatban. A többi csak maszlag, az ország, nemzet, a magyar ember stb. Kicsit tényleg olyanná vált ez a mi magyar demokráciánk, mint egy kerti parti az újszegedi Derkovits fasor, Bérkert vagy Tanács utca valamelyik villájában. Olyan éjfél felé, miután a fehér rum fekete savval keverve már a gyomrokban bugyog. Az egyik sarokban pókereznek, a medencében ordenáré módon üvöltöznek, fröcskölnek, pajzánkodnak, azok hárman pedig összekapaszkodva a grillsütőt és a piásasztalt feldöntve zuhannak a fűbe, közben pedig a házvezetőnő fellövi a szülinapi tűzijátékot, hogy a gyerekek bambuljanak...