Pártszínre tekintet nélkül

De vajon lesz-e jövőre idegünk ahhoz, hogy végignézzük, hogyan sumákolják el politikusaink (pártszínre való tekintet nélkül) a valódi rendszerváltás utolsó lehetőségét, pont úgy, ahogy a kommunisták húsz éve?

Van rá egy évünk, amennyiben komolyan gondoljuk, hogy költséghatékonyabbá tehető az önkormányzati rendszerünk. Azért egy, mert a gazdasági válság éppen jó okot szolgáltat az önkormányzatok gatyába rázására, azonban azt követően már választások következnek, remélhetőleg a szabályozók figyelembevételével, kevesebb képviselőjelölt indulásával. (A még közbeeső európai parlamenti választás listás, így az nem zavar be!) A kérdés most már csupán az, hogyan oldják meg e közös feladatot a jelenlegi parlamenti pártok. Mert ugye ehhez - tetszik, nem tetszik - bizony konszenzus szükségeltetik. Ez a törvénymódosítás csak kétharmaddal mehet át, kell hozzá a Fidesz épp úgy, mint a szocialisták népes csapata. A kis pártok annyiban érdekesek, hogy a csökkentés jegyében nem próbálják e meg alacsonyabbra venni a Parlamentbe jutáshoz szükséges küszöb értékét, de csak annyira, hogy ők még igen, a MIÉP és a Munkáspárt pedig semmiképpen ne jussanak be a remélhetőleg szintén legalább felére csökkentett számú képviselői helyre az Országházban és helyben. Szóval össze kéne fogni itten kormánypártoknak és ellenzéknek legalább ez ügyben, mert bizony komoly viták előtt állnak, még e kérdésben is. Hol is csökkentsünk, a listás helyek eltűnjenek-e? Vagy vegyük csak példának okáért, hogy hol, és miért pont ott húzódjanak majd az új képviselői körzetek határai. Mert ennek ugye a szavazók demográfiai arányain kellene múlnia, de nagy lesz a kísértés a választópolgárok pártszimpátia-térképeinek figyelembevételére is. És még egyszer, a listákkal mi legyen? Csak e kérdés évtizedekre eldöntheti főként a kis pártok sorsát. S ha ez így van, beláthatjuk, ismét rendszerváltozás előtt áll az ország. A gazdaság összeomlóban, a régi népképviseleti rendszer - mint annyi minden ez országban, mint anno az átkosban - tarthatatlan, de legalábbis luxusszámba megy. Új kerekasztal kell ide... De ezt, tartok tőle, csak mi tudjuk kikényszeríteni a képviseletünkre hivatkozó pártoktól. Pedig nincs mese, meg kell tennünk, mert vagy mi roppanunk bele ebbe a helyzetbe, vagy a rendszer. A kettő az egyben pedig a legrosszabb elképzelhető - bár kézenfekvő - forgatókönyv! Most van néhány napunk megbékélni magunkkal, a világgal, megcsodálni az összetartozás erejét. Van időnk végiggondolni az elmúlt hónapok történéseit, lélekben felkészülni az elkövetkező - várhatóan ennél is nehezebb - évre. De vajon lesz-e jövőre idegünk ahhoz, hogy végignézzük, hogyan sumákolják el politikusaink (pártszínre való tekintet nélkül) a valódi rendszerváltás utolsó lehetőségét, pont úgy, ahogy kommunisták húsz éve?