Méhek vagy démonok?

Két MSZP-s politikus (Nyakó és Ujhelyi) kijelenti, hogy démonizálni kell valakit, hogy szavazatokat szerezzünk. Magyarán a gyűlöletkeltés előnyeit és szükségességét ismertették. Szegeden ebből nem lett téma. Az ellenzék felszólítja Ujhelyit lemondásra, aki kijelenti, hogy a személyeskedések miatt beperelte az őt rágalmazó fideszes elnököt, aki később ismét összehívja a sajtót, és bejelenti, hogy Ujhelyi hazudott, nem perelt. Szegeden ebből nem lett téma, az MSZP-s országgyűlési képviselő piti ügynek nevezi az egészet, és valami sasról, meg légyről kezd értekezni.

Amúgy jól vannak? Mert én nem. Megmondom őszintén, hogy kezd már tele lenni a kaptáram ezzel a démonizálósdi, hazudozós, lehallgatós, pofozkodós hajcihővel. Ja és ez a kaptár duma az előbb nem egy erőltetett hasonlat, hanem valóság. Beszéltem már azzal a méhésszel, aki tavasztól foglalkozna velem, és akkor végre viszlát Ujhelyi, Botka, Gyurcsány, Orbán stb. Miket beszélek! Dehogy is viszlát. Illetve addig biztosan nem, amíg... Meddig? Na ezen a ponton bizonytalanodom el, és velem együtt az összes hozzám hasonló, vagy csak kevésbé hasonló, akik egyébként komolyan veszik a demokráciát, és szeretnének felelősen dönteni, mikor rábízzák valakire voksukat, hogy képviselje érdekeit a városházán vagy az országházban. De ami itt folyik, az valami elképesztő. Európa kapuja, lópikulát! Fordítsuk meg: Balkán kapuja, szerintem így sokkal hitelesebb. Egyébként a balkániságban sokkal több fűszer van, mint a sznob európaiságban. Nem is beszélve a zenéről, de ezt most hagyjuk. Ha Emir Kusturica megbocsát, akkor e jelzőt most hadd használjam pejoratív formában. Csak a politikára. Mert észre vették például, hogy amint beindul a szezon, ráadásul közeleg a választás is, egyre gyakrabban lesz olyan érzése az embernek, mintha az előbb említett kiváló szerb rendező filmjében szerepelnénk? Két MSZP-s politikus (Nyakó és Ujhelyi) kijelenti, hogy démonizálni kell valakit, hogy szavazatokat szerezzünk. Magyarán a gyűlöletkeltés előnyeit és szükségességét ismertették. Szegeden ebből nem lett téma. Az ellenzék felszólítja Ujhelyit lemondásra, aki kijelenti, hogy a személyeskedések miatt beperelte az őt rágalmazó fideszes elnököt, aki később ismét összehívja a sajtót, és bejelenti, hogy Ujhelyi hazudott, nem perelt. Szegeden ebből nem lett téma, az MSZP-s országgyűlési képviselő piti ügynek nevezi az egészet, és valami sasról, meg légyről kezd értekezni. Egy jobboldali aktivista és egy egyházi iskola bíróság által megállapított jogtalan sárba tiprásából Szegeden nem lett ügy. Magyar Anna összetűzésbe kerül a megye jegyzőjével, hajba kapnak. Talán szó szerint. Szegeden három napja címoldalas téma, fél tucat cikk, és véleményem szerint a hétfő is ezzel kezdődik majd. Nos, belátom, hogy az ügy nagyságát tekintve - egy megyei elnök akár a fizikai erőszakig is fajuló veszekedése - szenzáció. Nyilván sokkal nagyobb, mint ha nyílt hazugságon kapnak egy országgyűlési képviselőt, vagy azon, hogyan tanítja a fiatalokat gyűlölni... Bár ez a történet a jéghegy csúcsa, és amiért ilyen és ehhez hasonló dolgok megtörténhetnek ebben a városban - amit mától Balkán kapujának keresztelek -, az a víz alatt tüzelő forró láva, ami nem forraszt, hanem szétéget, elolvaszt minden kötést, ami a molekulák stabilitását adja. És ez a tűz a kisstílű egyéni érdekek mindenek fölé helyezésének hője. Birtok- és hatalomvágy, pénzéhség. Ez pedig a jobb- és baloldalon is sajnos nagyon is jelen lévő attitűd. Viszont - normális esetben - négyévente választani kell. Ebben a helyzetben a fent említett felelősséget is vállalni igyekvő polgár ki és mi mellett döntsön? Magába néz, és rájön, hogy mivel minden apró kis gyűlölet, hatalomvágy, gyomorkorgás számít, ő is tehet róla. Ezért elkezdi önmagánál: elmegy méhészkedni, és nem számolja majd az éveket. Elgondolkodtak rajta, kinek jó a megyében kialakult helyzet? Kinek az érdeke, hogy egyre többen válnak apolitikussá, miközben a démoneregetők tovább rejtőzködnek a megdörzsölt lámpa sűrű szürke füstjében?