Kampánykezdet?

A miniszterelnök politikai bukásával párhuzamosan vált magától értetődővé a kormányoldalon az előrehozott választások lehetősége. Magyarországon mind az MSZP, mind az SZDSZ úgy ítéli meg a helyzetet perpillanat, hogy inkább kihúzzák 2010-ig, mert – mondják – jelenleg a Fidesz kétharmados többségre elegendő társadalmi támogatással rendelkezik.

Az 1998-as választások óta a magyar politikai rendszerben még ha váltakozó intenzitású is, de folyamatos kampány folyik. A népszavazáson elért sikerével a Fidesznek részben sikerült kicsikarnia azt, amit a balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülése utáni „ultimátummal” nem: politikai napirendre került Gyurcsány Ferenc lemondása vagy eltávolítása. A miniszterelnök politikai bukásával párhuzamosan vált magától értetődővé a kormányoldalon az előrehozott választások lehetősége. Az előrehozott választások kiírása a magyar alkotmányos szerkezetben is elsősorban a kormányerőkön múlik, akik akkor nyúlnak ehhez az eszközhöz, ha úgy látják, hogy érdekükben áll korábban kiírni a választásokat, mert így nagyobb eséllyel szállhatnak versenybe. Magyarországon mind az MSZP, mind az SZDSZ úgy ítéli meg a helyzetet perpillanat, hogy inkább kihúzzák 2010-ig, mert – mondják – jelenleg a Fidesz kétharmados többségre elegendő társadalmi támogatással rendelkezik. Ez a stratégia két pilléren nyugszik: 1. 2010-ig sikerül „közérzetjavító” intézkedésekkel feljebb tornázni az MSZP támogatottságát; 2. sikerül olyan fogást találni a Fideszen, hogy Orbánék támogatottsága párhuzamosan megcsappanjon. Az előrehozott választásokkal kapcsolatos kormányzati latolgatásokat nagyban befolyásolhatják egyéb politikai és társadalmi tényezők, például társadalmi elvárások és várakozások (a közvélemény-kutatások szerint növekszik azok aránya, akik politikai megoldást látnak az előrehozott választásokban); valamint a különböző elitcsoportok hozzáállása. Utóbbiak körében szembeötlő lett azon balliberális értelmiségek elfordulása Gyurcsánytól és részben az MSZP-től, akik maguk is jobbnak látják előrehozott választásokat tartani, és éppen azért kezdték a Fideszt idejekorán fasisztázó össztűz alá venni, mert számolnak a kormánypártok bukásával - és a Fidesz győzelmével. A kormánypártok számára csatavesztéssel ért fel az is, hogy a magyar gazdasági elit látványos gesztusokat tett Orbán Viktor felé, akinek újbóli kormányzását szinte már kész tényként kezelik. Egy harmadik tényező a Fidesz és Orbán Viktor, akik megelégelni látszanak azzal, hogy Gyurcsány és a kormánypártok a saját levükben főnek, ők pedig ölbe tett kézzel nézik azok vergődését. Taktikai fordulat azzal állt be, hogy a Fidesz szép lassan elkezdett beszélni arról, hogy mit fognak tenni a kormányra kerülésük után, ami természetesen mozgósította az ellenoldalt. A pillanatnyi helyzetet azért hajlok kampánykezdetnek nevezni, mert az MSZP pont arra várt, hogy számára kedvező ponton forduljon szembe a Fidesszel, minthogy a 2006-os választási kampányban és a kormány „reformjaira” irányuló ellenzéki támadások során is előálltak klasszikus fegyverükkel: mondja meg a Fidesz, hogy kitől mit vennének el. Ezt a játszmát most azzal tudták feleleveníteni, hogy az Index internetes portál tudósítása szerint meghívott vendégként Orbán Viktor azt mondta Kéri László politológus szemináriumán, hogy leállítják majd a nagy állami beruházásokat, és jelesül a négyes metró építkezését. A részletekbe annyiban nem érdemes belemennünk, hogy maga Kéri László cáfolta a hírt. A kormányoldalon azonban éhes hiénaként ugrottak a falat politikai kenyérre. A Budapestből 18 éve világvárost építő Demszky Gábor rögtön Orbán Viktor főváros-ellenességével jött elő. A Fidesz korábbi választási vereségeiben komoly szerepet játszottak vaskos kommunikációs hibák (lásd egyebek mellett Kövér László és Mikola István eseteit a kollektív öngyilkosságról meg a határon túli magyarok szavazati jogáról), a kormány viszont száz és száz milliókat költ kommunikációra, amiből arra lehet következtetni, hogy a Fidesz kommunikációs hibáinak kihasználása azt jelentené a kormányoldal számára, mint a németeknél a világháború végén csodafegyverként számon tartott V1 és V2 rakéta.