Szeánsz Velencében - filmkritika

Kenneth Branagh először 2017-ben játszotta el Agatha Christie legendás nyomozóját Hercule Poirot, és azzal a lendülettel a rendezést is magára vállalta. A Gyilkosság az Orient-expresszen egy kifejezetten jól összerakott feszes krimi volt. Ezt a kevésbé sikeres Halál a Níluson követte, amelynek megvoltak a maga erényei, annak ellenére, hogy lehetett benne kivetnivalót találni. Ezzel elérkeztünk Branagh Poirot sorozatának legújabb darabjához, ami a Szeánsz Velencében címet viseli.

A történet a második világháború utáni Velencében játszódik. Poirot visszavonult és nem kér az emberekből. Csakis nyugalomra vágyik és egy kis süteményre. Viszont egy nap betoppan hozzá barátja Ariadne Oliver, az írónő és a segítségét kéri. Elviszi a detektívet egy szeánszra mindenszentek napján. Ráadásul egy szelllemjárta pallazoba. Miután az egyik vendéget meggyilkolják Poirot lezárja az épületet és akcióba lendül.

Az alkotás legnagyobb negatívuma az, hogy kifejezetten lassan indul be a nyomozás, és néhány kihallgatás nem eléggé feszült. Viszont a hibák eltörpülnek a pozitívumok mellett. A film atmoszférája rögtön a moziszékbe szegezi a nézőt. Branagh mesterien ötvözi a természetfeletti horrort és a csavaros krimit. Mindezzel pedig végig sakkban tartja a nézőt, aki csak a legvégén kapja meg a hőn áhított válaszokat. Mindebben sokat segít az, hogy a film nem mutatja be részletesen a karaktereket. A démonaikat és a sebeiket csak a kihallgatások előrehaladtával ismerjük meg, hogy végig azon gondolkodhassunk, hogy vajon hogyan áll össze a kirakós. Hozzátartozik ehhez az is, hogy az alkotás bámulatosan fűzi össze a kihallgatásokat és ezt azért teszi, hogy kétszer is odadobja a csontot a néző elé. Mondván, hogy most felfedi a gyilkost kilétét. Viszont végül csak a harmadik csavarral viszi be a gyomrost. Tehát az utolsó pillanatban áll össze a teljes kép.

A színészek mind nagyszerű munkát végeznek. Uralják a vásznat, de ami nagyon fontos nem uralják le Poirot karakterét. Ez pedig annak is köszönthető, hogy Branagh Poirotként élete egyik legjobb alakítását nyújtja. Mostanra színészként és rendezőként is felnőtt a feladathoz.

Összességében a Szeánsz Velencében egy remek film. Precíz, feszes, kompakt alkotás. Hagyja a nézőt borzongani, gondolkodni és nem hagy nyitott kérdéseket. Branagh legkiforrottabb Poirot adaptációja, ami egyaránt csemege a horrorfilmek és a rejtélyek rajongóinak. Ritkán láthatunk ennyire magával ragadó és letaglózó alkotást a mozikban.

10/8