Mihálffy Béla bejelentette visszavonulását: Elköszönt a közélettől
Sámán vagy szent? Fütyü Pista, a tápéi remete, aki beszélt az állatokkal
Szeged és környékének emlékezete számos különös alakot őriz, de kevesen hagytak olyan mély és misztikus nyomot a helyi közösség szívében, mint az az ember, akiről úgy hírlett, érti az állatok nyelvét és képes egy szempillantás alatt hatalmas távolságokat megtenni. A 19. századi Tápé leghíresebb remetéje, Fütyü Pista történeteiben a keresztény jámborság és az ősi magyar táltoshit elemei olvadnak össze, létrehozva egy izgalmas helyi mítoszt.
Szeged egyik legkülönösebb népi alakja, Fütyü Pista ma is élénken él a közösségi emlékezetben, dacolva a modern kor racionalitásával. A tápéi szent ember története a Kármelhegyi Boldogasszony-kápolna falai között és a dűlőkön egyaránt fellelhető, hidat képezve a keresztény hit és az ősi misztikum között – írja a Délmagyar.
A rejtélyes Fütyü Pista
A valójában Miklós Jakó István néven született férfi a 19. századi Szeged egyik legmeghökkentőbb jelensége volt. Miklós Péter, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának docense szerint a különös becenév onnan eredt, hogy az "istenes ember" folyamatosan imákat mormolt vagy halkan fütyörészett. A helyiek nem csupán jámbor hívőként, hanem egyfajta természetfeletti képességekkel bíró közvetítőként tekintettek rá, aki a mindennapi valóság és a szellemvilág határán egyensúlyozott.
A népi emlékezet gyakran mosta össze a keresztény szentek alakját a magyar ősvallás táltosaival. Fütyü Pista legendáriuma kísérteties hasonlóságot mutat a sámánisztikus hagyományokkal:
az állatok nyelvének ismerete, a különös "utazások" és a természeti erőkkel való kapcsolata mind-mind az ősi tudást idézik. Ahogy a táltosokról hitték a Délvidéken, úgy tartották róla is, hogy képes volt térben és időben áthelyezkedni, sőt, egyes történetek szerint még Ferenc József és Sissi családalapításában is spirituális szerepet játszott.
Amikor a kutató is legendává válik
A szájhagyomány nem spórolt a meghökkentő elemekkel: a leghíresebb történetek szerint a szent ember farkasok között töltötte az éjszakát egy vihar idején, máskor pedig egy szempillantás alatt termett Tápéról Jeruzsálemben. Ezek a narratívák nem csupán színes mesék, hanem a szegedi táj és a helyi közösség kollektív tudatának lenyomatai, amelyek a periférián élő, különc figurákat ruházták fel szakrális hatalommal a nehéz időkben.
A történet csúcspontja, amikor a tudomány és a folklór végleg összeolvad. Móra Ferenc az "utolsó sámán" címet nem magának Pistának, hanem a legendáit gyűjtő Kálmány Lajosnak adományozta. Érdekesség, hogy a szegedi főrabbi, Lőw Immánuel és Kálmány közös terepmunkái során a helyiek olykor magát Jézust és Szent Pétert vélték felfedezni a két tudós alakjában. Ez a sajátos folklorizálódás mutatja meg igazán Szeged szellemi erejét: itt még a tudomány emberei is képesek mitikus magasságokba emelkedni a nép szemében.
További híreink:
