Szeged

A szegedi legendás tér, ahol a professzor és a melós is gólt lőtt

SzegedMA
Szerző: SzegedMA
2026. április 18., szombat
Szeged egyetemi negyedének lüktetése elképzelhetetlen lenne azok nélkül a történetek nélkül, amelyek a mai modern könyvtárépület alatti bitumenen születtek. Az Ady tér évtizedeken át nem csupán egy egyszerű sporttelep volt, hanem a közösségi lét és a szabadság szimbóluma, ahol professzorok és hallgatók együtt küzdöttek a győzelemért. A poros salak és a villanyfényes kispályák emléke ma is élénken él a helyiekben, felidézve a szegedi sport aranykorát.
A szegedi legendás tér, ahol a professzor és a melós is gólt lőtt
Fotó: SZTE Klebelsberg Egyetemi Könyvtár. Testnevelésóra a József Attila Tudományegyetemen az 1960-as években.

Az Ady tér évtizedeken át nem csupán egy földrajzi pont volt Szeged térképén, hanem a városi közösségi élet és az egyetemi sport lüktető, salakos szívverése. A terület, amely ma a modern TIK épületének ad otthont, generációk számára jelentette a szabadságot, a „zöld hattyúk” városi legendáját és a kispályás rangadókat.

Hátsó bejárat az Ady téren.
Hátsó bejárat az Ady téren. Fotó: Móra Ferenc Múzeum helytörténeti gyűjtemény. 

Ady tér: A mocsaras korcsolyapályától a professzorok grundjáig

A Délmagyar visszaemlékezése szerint a terület története mélyen összefonódik Szeged városfejlődésével. Az 1920-as években még korcsolyázó tóként funkcionáló Ady tér később a Kolozsvárról áttelepült egyetemisták, a KEAC otthona lett. Bár a háború után felmerült, hogy füvészkertté alakítják, a sport diadalt aratott: 

a bitumenes és salakos pályák végül az egyetemi és városi élet megkerülhetetlen bázisává váltak. 

Itt nem csupán hallgatók, hanem neves professzorok és újságírók is rúgták a bőrt, miközben a szomszédos bölcsészkar épülete, mint egy néma szemtanú, figyelte a feltörekvő tehetségeket.

A JATE-bajnokság aranykora

A helyi sporttörténet egyik legfényesebb fejezete az 1970-es években indult önszerveződő kispályás bajnokság volt. Az Ady tér aszfaltján olyan kreatív nevű csapatok mérkőztek meg, mint a Partizán Beokád vagy a Real Margit, bebizonyítva, hogy a szegedi humor a sportpályán is verhetetlen. Bélteki Pál tanár úr vezetésével a bajnokság akkorára duzzadt, hogy volt időszak, amikor 120 csapat küzdött a gólokért.

Az anekdoták rávilágítanak, hogy az Ady téri sportolás mennyire erős egységet és összetartást teremtett a különböző emberek között. Az egyetemi oktatók bajnokságában nem számított a titulus: a nemzetközi hírű germanista vagy a középkortörténész ugyanazzal a hévvel küzdött a győzelemért, mint a karbantartók csapata. Bár a stílus és a „szférák filozófiája” néha ütközött a pályán, az Ady téri sporttelep képes volt egyetlen közösséggé kovácsolni a várost. A 2002-es bontás után a helyszínen épült meg a Tanulmányi és Információs Központ.

További híreink:

 

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.