Tizennégy éve indult a 2-es villamos Szegeden
100 éve Szeged: amikor a villamos még "vargabetűt" járt
Száz évvel ezelőtt különös jelenség fogadta a Szegedre érkező utasokat: a villamos nem a legrövidebb úton közelítette meg a nagyállomást. A szerelvény a belváros utcáin keresztül kanyargott, mielőtt visszatért volna az eredeti irányhoz. A Délmagyarország 1926-ban megjelent cikke csípős hangvétellel magyarázta a furcsa kerülőt, amely mögött nem műszaki okok, hanem inkább helyi érdekek álltak. A történet ma már a szegedi várostörténet egyik érdekes epizódja.
Száz évvel ezelőtt a szegedi villamosközlekedés egy furcsa jelenséggel szolgáltatta a beszédtémát a városban. A Délmagyarország 1926. március 10-i lapszáma arról számolt be, hogy a nagyállomás felé tartó villamos különös kerülőt tett, amelyen nemcsak az idegenek, hanem sok helybéli is értetlenkedett.
Miért nem a legrövidebb úton?
A korabeli cikk szerint a városba érkező vendégek rendszerint meglepetten tapasztalták, hogy a villamos nem a legegyszerűbb útvonalon haladt a pályaudvar felé. A szerelvény ahelyett, hogy a Zrínyi utcán át egyenesen közelítette volna meg a célt, kanyarogva haladt: a Kölcsey utcába fordult, onnan a Kárász utcába, majd a Jókai utcán és a Gizella téren (mai Aradi vértanúk tere) át jutott vissza az eredeti irányhoz.
A lap ironikusan jegyezte meg: az idegenek talán azt hihették, Szegeden valahogy nem érvényes az a jól ismert elv, hogy „két pont között a legrövidebb távolság az egyenes”. A cikk szarkasztikus hangvétellel azt is felvetette, hogy a város ügyeit nem mindig a „matematika, a fizika és a geometria törvényei szerint” intézték, hanem inkább „a sógorsági és a komasági törvények szerint”.
A „sógorok és komák” története
A magyarázat a lap szerint egészen prózai volt. Amikor a villamosvonal kijelölése szóba került, a Jókai utcai háztulajdonosok erőteljesen támogatták, hogy a villamos arra kanyarodjon. Úgy gondolták, hogy a sínek közelsége növeli majd az ingatlanok értékét.
A Jókai utcai háztulajdonos sógorok és komák szálltak síkra a vargabetűért
– írta a Délmagyarország. Mivel szavuk is volt az ügyek intézésében, a terv könnyen megvalósult.
A remélt haszon azonban elmaradt. Sőt, a villamos zörgése és rázkódása miatt egy idő után épp azok kezdtek panaszkodni, akik korábban a leginkább támogatták a kerülőt. A háztulajdonosok szerint a szerelvény „valósággal szétrázza a házukat”.
1926 tavaszán már körvonalazódott a változás. A frissen kinevezett villamosigazgató – a lap tudósítása szerint – a fölösleges kerülők megszüntetését tervezte. Kedden személyesen kereste fel a polgármestert, és arról érdeklődött, nem volna-e kifogása a városnak, ha a villamos a jövőben a Zrínyi utcán haladna.
A városvezetés részéről nem mutatkozott ellenállás. A polgármester úgy vélte, a hatóság „örömmel egyezik majd bele az ésszerű változtatásba”, hiszen a szűk utcákban kanyarodó villamos nemcsak lassította a közlekedést, hanem a gyalogosok biztonságát is veszélyeztette.
Egy százéves szegedi történet
A Jókai utcai „vargabetű” története ma már inkább mosolyt csal az ember arcára. Mégis jól mutatja, hogy a városi közlekedés kérdései már száz évvel ezelőtt is élénk vitákat váltottak ki Szegeden.
És azt is, hogy néha a legegyszerűbb megoldás – az egyenes út – csak hosszabb kerülő után válik nyilvánvalóvá.
További híreink:
