Egy nemzet mámora: az 1848-as márciusi forradalom Szegeden
„Üdvez légy születésed napján magyar szabadság!”- írta Petőfi. Két emberötlővel később Krúdy Gyula így sóhajtott: „Ó miért nincs mindennap Március 15-ike!” A nagy nap történetét tanítjuk, történészek megírták óráról órára alakuló eseményeit, most e nagy tabló kevéssé ismert de a beteljesüléshez nélkülözhetetlen mozzanatait, a vidék forradalmát és annak szegedi történéseit elevenítjük fel.
Szeged forradalma
A modern távközlés előtti korban a hírek legfőbb továbbítói az utazók, utasok és az általuk kézbesített levelek voltak. A pesti forradalom hírét Szegedre a március 17-én pénteken délután megérkező, nemzeti zászlókkal fellobogózott Pannonia gőzhajó utasai hozták meg. A Tisza-parton várakozóknak a hajó utasai nemcsak a pesti eseményekről számoltak be, hanem körbeadták a magukkal hozott újságokat, a kinyomtatott 12 pontot és Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményét.
A villámgyorsan terjedő hírek keltette lelkesedésben kisebb éljenző csoportok vonultak az utcákon. Este már több ezres tömeg előtt Tary Pál városi főkapitány olvasta fel Szeged országgyűlési követeinek írásos beszámolóját. A követjelentés emelkedett hangnemben állapította meg, hogy
hazánk újjászületésének órája megkondult, a magyar hazája 300 éves küzdés és szenvedés után egy nagy és dicsőbb jövendőnek nézhet elébe.
Felsorolásra kerültek az új intézkedések, melyeket az országgyűlés foganatosított, a sajtó- és lelkiismereti szabadságról, az évenkénti országgyűlésről, Erdély visszacsatolásáról, a közteherviselésről és az esküdtbíráskodásról. A kitörő lelkesedéssel fogadott hírek hatására este kisebb csoportok zeneszóval vonultak az utcákon, a vendéglőkben és más nyilvános helyeken késő éjjelig lelkes szónoklatok és hazafias beszédek hangzottak el.
Egy különleges hétvége
Másnap, március 18-án szombaton, a városháza előtti nagy térségben, a mainál még jóval kiterjedtebb Széchenyi tér területén épp hetivásárt tartottak. Itt a forradalmi hírek hatására több ezres tömeg gyűlt össze.
Lengyel Pál helyettes főbíró ismét felolvasta a városi követek jelentését, amit zajos üdvrivalgással fogadtak. Elhangzott a 12 pont is, melyekkel nemcsak egyetértettek, hanem kinyilvánítoták, hogy ezen pontok mindegyikének végrehajtása Szeged országgyűlési követeinek kötelező feladata legyen. Megfogalmazódott a nemzetőrség felállításának szükségessége és a közrend fenntartásának céljából egy 25 tagú bizottságot választottak, mely később átvette a város tényleges irányítását.
A népgyűlés kimondta, hogy „az igénytelen kinézésű s már omladozó állapotban lévő” vár kapuján, valamint a só- és éléstári hivataloknál lévő császári zászlókat, kétfejű sasokat tüntessék el és nemzeti zászlókkal és az ország címerével helyettesítsék.
Még arról is született buzgó határozat, hogy a sast Szeged címeréből is távolítsák el és helyébe örök emlékezetül az 1848 Martius 15-e felirat kerüljön. Ha ez nem is lett végül megvalósítva, a város épületeire mindenütt kitűzték a nemzeti lobogót.
Március 19-én Szeged minden templomában ünnepi istentiszteletet tartottak „a haza békés átalakításáért.” Díszegyenruhás polgárőrök, és a piac nagyterén egész napon át egybegyűlt ünneplő tömeg tette emlékezetessé a forradalmi vasárnapot. A Grünn-nyomda emeleti erkélyéről egy frissen nyomtatott alkalmi költemény tömeg közé szórásával demonstrálták a cenzúra eltörlését. Az est leszálltával kivilágított ablakok előtt fáklyásmenetet tartottak, a vendéglők hajnalig tömve voltak örömittas emberekkel.
A békés forradalom Szeged polgárainak körében is győzedelmeskedett.
