Kapitány István nem titkolja: ha jön a Tisza, jön az ezerforintos benzin + videó
Megemlékezés Szegeden: 350 éve született II. Rákóczi Ferenc
Ünnepi megemlékezéssel és koszorúzással adóztak Szegeden a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb alakja előtt. II. Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulóján a szegedi lovasszobornál elhangzott beszédek nemcsak a múlt dicső tetteit idézték fel, hanem rávilágítottak a kuruc kor és a jelenkori önrendelkezési törekvések közötti párhuzamokra is. A Rákóczi Szövetség eseményén a szabadságvágyat mint nemzetünk örök és élő értékét állították a középpontba.
A Rákóczi Szövetség szegedi szervezete ünnepi megemlékezéssel egybekötött koszorúzást tartott II. Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulóján a fejedelem lovasszobránál. Beszédet mondott Mocsár László hegyközszentmiklósi iskolaigazgató, a Partium Oktatásáért Egyesület elnöke és Farkas Levente önkormányzati képviselő a szegedi közgyűlési Fidesz frakció vezetője.
Mocsár László felidézte, hogy Rákóczi küzdelmeihez édesanyjáról a Munkács várát az ostromló Caraffa császári tábornoktól éveken keresztül hősiesen védő Zrínyi Ilonától is példát vehetett és erőt meríthetett. Amikor Rákóczit a felkelés élére hívták, nem volt számára kétséges, hogy ezt neki meg kell tennie. Vállalta a nyolc éves szabadságharc vezetését, és nem a gondtalan főúri életet hanem a kuruc ügy haláláig tartó hű képviseletét választotta.
II. Rákóczi Ferenc máig ható szellemi öröksége
Mi az, ami így hatott és aminek hatására mi is most itt vagyunk, tette fel a kérdést Farkas Levente. Cum Deo pro patria et libertate. Istennel a hazáért és szabadágért, hirdették zászlai. Idézte a legilletékesebbet, magát II. Rákóczi Ferencet.
Édes hazámért, nemzetünkért, régi szabadságunkért, a hatalmas Istennek segítségével, az ő hatalmas hadakozó kardjának erejével, tökéletes szívvel, lélekkel szenteljük életünket, és készek leszünk vérünket ontani egyedül hazánk és nemzetünk szabadságáért.
Ennyi volt a program, ahogy ma fogalmaznánk. Ez a program több mint 300 év távlatából is nemcsak tiszteletreméltó, hanem nagyon is élő és valóságos.
A magyar történelem egyik visszatérő motívuma a szabadság iránti rendíthetetlen vágy. Ha végigtekintünk a múltunkon, könnyen észrevehető egyfajta párhuzam a különböző korszakok között:
a labanc–kuruc ellentét, az 1848-as forradalom és szabadságharc, az 1956-os felkelés, és sokak szerint a mai politikai vitáink a brüsszeli vezetőkkel is hasonló mintázatot hordoznak.
Farkas Levente megállapította, hogy a kurucok és labancok küzdelme nem csupán fegyveres konfliktus volt, hanem egy mélyebb kérdésről szólt: mennyire engedünk a külső hatalomnak, és mennyire ragaszkodunk saját önrendelkezésünkhöz. Ugyanez a gondolat jelent meg 1848-ban is, amikor a magyar nemzet a Habsburg Birodalommal szemben követelte jogait, és 1956-ban, amikor a szovjet befolyás ellen lázadt fel az ország. Mindkét esetben világosan látszott: a szabadság nem egyszeri kivívandó állapot, hanem folyamatosan megőrzendő érték.
Az ünnepi program részeként a Ruzsa Sándor Népdalkör és Citerazenekar tagjai és Patyi Zoltán népzenész adtak rövid műsort, majd a megjelentek elhelyezték a megemlékezés koszorúit.
További híreink:
