Szijjártó Péter: A liberális fősodor helyett a biztonságot választjuk


A szegedi emlékezetben kitörölhetetlen nyomot hagyott az 1879-es pusztító árvíz, amely szinte az egész várost romba döntötte, ám bizonyos épületek mégis ellenálltak a víztömegnek. Az alsóvárosi ferences kolostor falai között ma is érezhető az a drámai küzdelem, amelyet a szerzetesek és a menekültek vívtak a túlélésért a katasztrófa legsötétebb napjaiban.

A korabeli feljegyzések szerint a kolostor nem csupán a hit, hanem a fizikai túlélés bástyája is volt, amikor az árvíz március 12-én betört a városba. Míg Szeged nagy része kártyavárként omlott össze a Tisza haragja előtt, a ferencesek épületegyüttese – köszönhetően a középkori alapoknak és a szerzetesek lélekjelenlétének – menedéket nyújtott több száz otthontalanná vált polgárnak.
Az épület stabilitása mögött nem csupán a szerencse, hanem a tudatos védekezés is állt:
a források szerint a barátok folyamatosan figyelték a vízszintet, és az árvíz tetőzésekor a templom belső tereit is próbálták óvni a nagyobb hordaléktól.
Az alsóvárosi templom masszív falai és a Tisza közelsége ellenére is kitartó szerkezet ma is emlékeztet minket a város újjáépítése előtti korszak építészeti erejére.
A ferencesek krónikája rávilágít arra a szolidaritásra, amely a szegedi katasztrófa idején megmutatkozott:
a kolostor nemcsak szállást, hanem élelmet és lelki támaszt is adott az elcsigázott menekülteknek.
Az alsóvárosi ferencesek története ma is aktuális üzenetet hordoz a szegediek számára a természet erejéről és a közösségi összefogás jelentőségéről. A kolostor falai között őrzött emlékek emlékeztetnek minket: bár a víz elveheti a házainkat, a város szellemisége és a történelmi épületeinkbe vetett hitünk sebezhetetlen marad.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.