A víz lett úrrá Szegeden, a város történetének leggyászosabb éjszakáján +fotók
1879. március 12-én a hajnali órákban betört a Tisza Szegedre, ezzel hatalmas károkat okozva, ami lényegében örökre megváltoztatta a várost. A katasztrófa oka a Szegedtől mintegy 20 kilométer távolságra lévő Petresnél bekövetkezett gátszakadás volt. A város nagy részét elnyelte a víz, 151 helyi polgár esett áldozatául a Szegedi Nagyárvíznek.
1879 elején magas volt a vízállás a Tiszán: január második felében 658 centiméterrel tetőzött a folyó Szegednél. A vízvédelmi bizottság február 26-tól ülésezett, február 27-én a városi főkapitány vészhelyzetet hirdetett. Az iskolákat március 3-án bezárták, a várat kijelölték a várost elhagyók gyülekezési helyévé, a halászok ladikjait a város leginkább veszélyeztetett pontjaira irányították. Március 11-re stabilizálódni látszott a helyzet, a vízszint nem emelkedett, ami optimizmusra adott okot. Éjszaka azonban vihar volt, ami végzetes károkat okozott a gátakban. Szegeden és környékén, csaknem százezer ember vált hajléktalanná, 151-en meghaltak, 5762 ház összedőlt, mindössze 265 ház maradt állva. Az ár, ami a Szegedi Nagyárvíz néven maradt fenn, olyan óriási mértékű kért okozott a városban, aminek becsül értéke meghaladta a 33 millió koronát.
"Szeged nincs többé"
A tragikus éjszakán az árhullám a várostól 20 kilométerre északra, Petresnél törte át a gátat, és hátulról öntötte el a várost. Hajnali fél kettőkor átszakadt a várost utolsó bástyaként védő vasúti töltés is, a víz elárasztotta Szegedet.
A pusztítás leírhatatlan volt, a vízszint sok helyen a 3-4 métert is meghaladta, másodpercenként 300-350 köbméternyi víz áradata érte el a várost.
A Makkos-erdőnél betört víz legelőször Rókus városrészt öntötte el, ezután Felsőváros, majd a budapesti országút töltésének átlépése után az Alsóváros, illetve a Belváros került víz alá. A Korona utcában a Pick-féle likőrgyár leégett, majd a Pálfy-féle gyufagyár gyulladt ki, és vált a lángok martalékává.
„Szeged nincs többé. Templomai és tornyai mutatják csak, hol állt egykor Szeged városa. Népe szétszórva mindenfelé. Újszegeden, Szőregen, Hódmezővásárhelyen, Temesváron, Budapesten, hajókon, szigeteken, szétszórt tanyák maradványain, ínségben és nyomorban, itt-ott, mindenfelé lehet csak megtalálni a szegedi népet. De Szegeden meg nem találhatni. Ott csak egy nagyvárosnak emléke nyugszik s egy gazdag városnak semmivé lett milliói enyésznek az iszapban, zajló áradatnak mélységes fenekén”
– írta a Vasárnapi Ujság tudósítója.
Fotó galéria: Szegedi Nagyárvíz archívum
1 - 13
Szegedi Nagyárvíz archívum
←
→
A lakosságból sokan a házaikba szorultak és bár a mentést azonnal megkezdték, de hatékonyan csak világosban, március 12-én reggel lehetett folytatni. A városban nem volt elég csónak, a szükséges mennyiség két nappal később érkezett Szegedre. A városban maradt lakosság a magasabb kőépületekben, a piarista gimnázium, a Szent György téri iskola, az árvaház, a Vár és a Belváros egyes száraz pontjain, a Tisza töltésén és a vasútállomás töltésen lévő területén húzódott meg a katonaság által adott sátrakban, illetve barakkokban.
Alsóvároson a lakosság előre készült az árra, így levert cölöpökön várta a szabadítókat. A tetőkre menekültek közül többen a hidegtől elgémberedve a vízbe zuhantak és az összeomló házak romjai között lelték halálukat. Március 17-ére alig tízezer ember maradt a városban. A házak nagyobb része vályogból épült még, ezek egy-két nap alatt összeroskadtak.
Még a császár is Szegedre érkezett: „Szeged szebb lesz, mint volt"
A tragikus hajnal után szinte azonnal megkezdődött a károk felszámolása, a mentési munka első szakaszát március 19-én fejezték be. A víz azonban még hónapokig úr maradt a városban, mire szivattyúzással el tudták tüntetni azt. A várost és környékét több mint két hónapon át sok helyen 3-4 méternél mélyebb víz borította. A Tisza csak 186 nap múlva, augusztusban húzódott vissza medrébe.
Március 17-én Ferenc József császár, Tisza Kálmán miniszterelnök kíséretében Szegedre érkezett, hogy megszemlélje a romba dőlt várost. Ekkor hangzott el a szállóigévé lett mondat:
Szeged szebb lesz, mint volt.
Szegedi Nagyárvíz: az egész világ Szegedre figyelt
Szeged pusztulásának híre nem csak a nyugat-európai sajtót járta be, de az egész világot. Európából, de még Amerikából, Kínából, Indiából és Afrikából érkeztek adományok az újjáépítésre, harmincöt ország sietett Szeged segítségére.
A lerombolt Szeged rekordidő alatt, négy év után Európa egyik leggyönyörűbb városaként született újjá.
Az árvíz után alakították ki a mai, körutas-sugárutas szerkezetet, valamint átlagosan másfél méterrel megemelték a város épületeinek szintjét. Az árvíz után épültek a város olyan híres épületei, mint például a Szegedi Nemzeti Színház vagy a Törvényszéki Palota. A mai szegedi nagykörút szakaszainak elnevezései az adakozó európai fővárosokra (London, Moszkva, Brüsszel, Párizs, Bécs, Berlin, Róma) utalnak.
