Amerikától Indonéziáig idézik Orbán Viktor évértékelőjét
A Hungária Szálló hanyatlása: repedésektől a bezárásig
A Kass, későbbi nevén Hungária Szálló egykor a szegedi társasági élet központja volt, ahol bálok, vacsorák és randevúk követték egymást. Az államosítás után azonban elmaradt a nagy felújítás, az épület állapota romlani kezdett, a falakon repedések jelentek meg. A hetvenes évekre már életveszélyessé nyilvánították, és 1976 végén bezárt. Szeged elegáns palotája néhány év alatt elhagyatott, sötét épületté vált.
Az 1950-es években a Hungária Szálló állami vezetése igyekezett fenntartani a hotelt, sőt kisebb modernizálások is történtek. Az igazgatói posztra egy neves vendéglátó-szakember, Venesz József került 1952-ben, aki országosan ismert szakácskönyvszerző is volt. Az ő irányítása alatt bevezettek néhány újítást és átalakítást szegedi szálloda konyháján és az étteremében, de az épület nagyobb felújítására nem került sor. A szálloda ugyan tovább fogadott vendégeket – jórészt üzleti utazókat, állami rendezvényekre érkező csoportokat – de régi fényét fokozatosan elvesztette. 1965-ben statikai problémák jelentkeztek: repedések mutatkoztak a falakon, és egy szakértői vizsgálat megállapította, hogy az épület szerkezete meggyengült. Ennek ellenére még évekig üzemeltették, bár egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy átfogó felújításra lenne szükség.
A bezárás felé vezető út
A ’70-es évek elejére a Hungária állapota kritikussá vált: vakolatomlások, beázások nehezítették a működést, és a hatóságok életveszélyesnek nyilvánították az épületet. 1972-ben már felmerült a teljes lebontás gondolata is, mivel egy új szállodát (a mai Novotel elődjét) kezdtek építeni a Tisza-parton, és a döntéshozók egy része fölöslegesnek tartotta két hotel fenntartását. Úgy vélték, hogy a régi Hungária felújítása majdnem annyiba kerülne, mint egy új épület építése.
A szegedi városvédők harca és a búcsú
A műemlékvédelem és a városvédők azonban tiltakoztak a bontás ellen, hiszen a Kass/Hungária épület nemcsak szép, de történelmi jelentőségű is volt. Végül a bontást elvetették, de a bezárás elkerülhetetlenné vált.
1976 decemberében a szállodai részt bezárták, és szilveszter éjjelén lehúzta a rolót a földszinti bár is. Ezzel 78 év után megszűnt a vendéglátás ebben az épületben. Az utolsó időszakban a szegediek búcsúztak a legendás helytől – sokan nosztalgiával gondoltak vissza az itt töltött estékre, bálokra, randevúkra.
Kísértetkastély a Stefánián
Az 1970-es évek végén a Hungária épülete üresen, kihasználatlanul állt, állapota tovább romlott. 1980-ra gyakorlatilag egy kísértetkastély benyomását keltette a lezárt, elsötétült épület a Stefánia sétány elegáns környezetében. A homlokzat szép sárga színe megkopott, több ablakot bedeszkáztak, a díszes kupola bádogborítását szétmarta a rozsda. Ennek ellenére 1981-ben még akadt remény: a DÉLÉP vállalat (a Dél-magyarországi Építőipari Vállalat) megvásárolta az épületet azzal a céllal, hogy felújítja és kulturális központtá alakítja. Az 1982-es évben az épület megkapta a műemléki védettséget – igaz, csak „műemlék jellegű” besorolással, nem a legszigorúbb védelem alá helyezve.
A DÉLÉP tervezett egy művelődési házat létrehozni benne: klubhelyiségekkel, koncert- és rendezvényteremmel, pincehelyiségében borozóval. A tervek ambiciózusak voltak, és a helyiek már bizakodtak, hogy hamarosan újjáéled a régi pompás vigadó. Azonban a forráshiány közbeszólt: bár az épület állagmegóvására végeztek munkákat (tetőjavítás, falak megtámasztása), a teljes rekonstrukcióra nem jutott pénz.
A '80-as évek végére – a gazdasági és politikai változások idején – a felújítatlan épület a DÉLÉP számára inkább teherré vált, a korábban alakult részvénytársaságot felszámolták, és a Kass/Hungária épület sorsa ismét bizonytalanná vált.
További híreink:
Hazánkban az olajbiznisz, a bankárvilág és a brüsszeli elit készül kormányt alakítani
