Orbán Viktor: Soha többé háborút! +videó


Cikksorozatunk harmadik részében a szegedi Kass Szálló történetének következő fejezetéhez érkezünk. Az első részben az építtetés körülményeit és a város polgárosodó világát idéztük fel, a másodikban pedig a századforduló bővítéseit és a kávéházból szállodává válás korszakát. Most azt mutatjuk be, miként lett a Kassból Hungária Szálló, és hogyan élte túl az épület a háborús éveket.

A felszámolás alatt álló Kass Szállót a harmincas évek elején egy befektetői csoport vásárolta meg, amely részvénytársaságot alapított a működtetésére. Mivel az épület pár évig üresen állt és állaga romlani kezdett, az új tulajdonosok kisebb felújításba fogtak, és 1934-re újra megnyitották a szállodát. Ekkor azonban névváltásra került sor. Ifj. Kass János – az alapító fia – nem járult hozzá a „Kass” név további használatához, így tiszteletben tartva a család kérését, a szállodát Hungária Szálló néven nyitották újra. Ez a név akkoriban elegáns csengésű volt, ugyanakkor jelezte, hogy a hajdani Kass immár új fejezetet nyit.
A két háború között ez lett Szeged második Hungária Szállója: az első egy másik épületben működött korábban, a mai Tudományos Akadémia székház helyén, és azt Wagner-szállóként is emlegették.
A Hungária Szállóként újjászületett egykori Kass épület a második világháború éveiben is folyamatosan üzemelt. Bár a háború alatt kevesebb volt a külföldi vendég, a helyiek továbbra is látogatták a kávéházat, és amennyire lehetett, próbálták fenntartani a békeidők hangulatát.
Még a háború viszontagságai közepette is megrendezték a hagyományos farsangi bálokat a nagyteremben – igaz, egyre szerényebb körülmények között, hiszen 1944-re már frontközelbe került a város. A vendégkönyv tanúsága szerint a ’30-as években és a háború alatt is számos neves vendég szállt meg a Hungáriában.
Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó is megszállt itt egyszer látogatása alkalmával, csakúgy mint József főherceg és Teleki Pál miniszterelnök. 1935-ben a szálló vendége volt Pietro Mascagni, a világhírű olasz zeneszerző is – ő a Szegedi Szabadtéri Játékokon vezényelte Parasztbecsület című operáját, és a város díszvendégeként a Hungáriában szállásolták el.
A nagyterem színpadán a harmincas évek során nemcsak magyar, hanem külföldi sztárfellépők is megfordultak: a legendás amerikai énekes, Paul Robeson például egy európai turné során lépett fel a Hungária falai között, lenyűgözve a szegedi közönséget bariton hangjával.
A II. világháború végén, 1944–45-ben Szeged is megszenvedte a harcokat, de a Hungária épülete szerencsére súlyosabb sérülések nélkül átvészelte a bombázásokat. 1945 után azonban gyökeres változás következett: a magántulajdonú szállodát az új hatalom államosította 1949-ben, és a Szállodaipari Nemzeti Vállalat kezelésébe került.
Ezzel a fényűző magánszállóból állami üzemeltetésű hotel lett, ami a tulajdonos szemlélet és a vendégkör változását is magával hozta.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.