Harminc évvel ezelőtt teljesen lezárták a megújuló Belvárosi hidat
Ahogy Botka László polgármester a Közéleti Kávéház nyitórendezvényén bejelentette, idén nekilátnak a Belvárosi híd átfogó felújításának, a projektet két évre osztják el. Az 1883-ban átadott, majd 1944-ben a visszavonuló német csapatok által felrobbantott városképi jelentőségű átkelőt 1947-1948-ban építették újjá. Utoljára 1995-96-ban volt rá példa, hogy teljeskörű rekonstrukciót végezzenek a hídon. A friss bejelentés apropóján megnéztük, mi is történt harminc éve.
Idén nekilátnak a Belvárosi híd nagyszabású rekonstrukciójának
Ahogy arról még tavaly márciusban beszámoltunk, kétmilliárd forintot biztosított a kormány Szegednek a Belvárosi híd felújítására.
Botka László e heti közlése szerint idén nekilátnak a munkálatoknak, ami a korrózióvédelmet és az aszfaltozást foglalja magában. A projektet két évre osztják el, hogy ne kelljen teljeskörűen lezárni az átkelőt, ugyanis abba belerokkanna Szeged közlekedése.
A polgármester azt megjegyezte, hogy a felújítás a forgalmi csúcsidőben így is biztosan fennakadásokat fog okozni.
1995-ben teljesen lezárták az átkelőt
Utoljára harminc évvel ezelőtt, tehát 1995-1996-ban végeztek teljeskörű rekonstrukciót a Belvárosi hídon. Ekkor a munkálatok idejére 1995. augusztus elsején teljesen lezárták az átkelőt. A Délmagyar 1996. április 13-i száma a következőt írta a munkálatokról:
Már a kilencedik hónapban vagyunk. Ennyi ideje annak, hogy megkezdődött a Belvárosi híd felújítása. A munkákkal új élet kezdődött a városban. Fejére állt a forgalom, azok is a másik, az északi hídra kényszerültek járműveikkel, akik esetleg évek óta nem jártak arra. Ahogy lenni szokott, főleg az első napokban morgolódtak a szegediek. Egyrészt szokatlan volt az új állapot, másrészt azt látták: a hidat ugyan lezárták - tisztelet a kivételnek: a tömegközlekedési járműveknek, gyalogosoknak, biciklisek és a megkülönböztető jelzést használóknak -, ám mégsem történt semmi látványos. Mintha csak a lábukat lógatták volna a munkások. Aztán csak beindult a bontás, az építés, aminek azért már kimondottan mutatós mozzanatai is adódtak. Minden csoda három napig tart - mára már megszoktuk, hogy együtt élünk ezzel a hosszúra nyúlt átmeneti kényszerállapottal. Az autósok kerülnek, és szentségeinek a zsúfolt Nagykörúton, vagy, amikor két-három lámpával tudnak csak továbbhaladni Persze a rosszal nehezebben barátkozik meg az ember, és visszasírja a régit, a megszokottat. Legyen vígasz: a nehezén már túl vagyunk. Bármennyire is lassúnak tűnt nekünk a hídépítők tempója, tartják a határidőt. Bár az „avatás" csak szeptemberben várható, a nyár derekán már újra szabad lesz az út a Belvárosi hídon.
A lap ezután részletezte, hogy a szakemberek véleménye szerint az ekkora lélegzetű felújításhoz bizony nem sok a tizennégy hónap. A munka mértékét úgy kell elképzelni, hogy 50 év után nyúltak ismét hozzá a hídhoz ilyen mértékben. A lap beszámolója még az ezt követő hónapokban tűkön ültek a szegediek, hogy mikor kapják vissza a Belvárosi hidat.
Megkérdezték a szegedieket, hogyan közlekednének a hídon
Dr. Rigó Mihály, a Közlekedéstudományi Egyesület Csongrád megyei társelnöke indított egy közvéleménykutatást annak kiderítése érdekében, hogy a szegedi polgárok milyen közlekedési rendet szeretnének a Belvárosban híd megnyitása után - olvasható a Délmagyar 1996. augusztus 2-i számában.
Kétféle kérdőív készült: az úgynevezett. „lakossági", amelyen négyféle megoldásból lehetett választani (plusz a válaszadó javaslata), illetve az „intézményi", amely tizenkét kérdésből állt, és nem csak intézmények, gazdálkodó szervezetek kapták kézhez, hanem pártok és politikusok, különféle területeken dolgozó szakemberek is.
A „lakossági" kérdőívből kiderült, hogy
- a hídlezárás előtti forgalmi viszonyok visszaállítását szerette volna a válaszadók 24 százaléka.
- 31 százalék átengedte volna a Belvároson az átmenő forgalmat.
- A válaszolók 17 százaléka nyilatkozott úgy, hogy reggeltől késő délutánig kitiltaná a gépjárműveket a hídról, és csak az éjszakai órákban engedné át a forgalmat.
- Ennél többen (26 százalék) akadályozták volna meg az átmenő személygépkocsi-forgalom bejutását a Belvárosba.
Rövid összegzésképpen annyi elmondható volt, hogy körülbelül fele-fele arányban engedték, illetve tiltották volna a gépjárműforgalmat a Belvárosban, a régi híd megnyitása után.
