Orbán Viktor: Készen állok a feladatra!
Bálak és bőséges étkek: országos és szegedi farsangi hagyományok
Régen a farsang jelentette az év legmozgalmasabb időszakát. Szegedi hagyományok mesélnek bálokról és párválasztásról.
A régi hagyomány szerint vízkereszt napjával, január hatodikával kezdődik és hamvazószerdáig tart a farsang. Hosszússága így évről-évre változik, hiszen időtartama attól függ, hogy a márciusi holdtöltéhez igazodó húsvét napja mikorra esik. Szegedi hagyományok és szólások is kapcsolódnak ehhez az időszakhoz.
A farsangi időszak alatt nagy lakomák, bálak és lagzik követték egymást. A húsvét előtt böjti időszakot megelőzve ilyenkor kerültek az asztalra a gazdag, húsos levesek, a gulyás és a babgulyás.
A főételek közül a borral sült, „részeges” húsok számítottak sok helyütt tipikus farsangi fogásnak. Azonban a legklasszikusabb farsangi finomság a fánk, amely tájegységenként más-más formában köszönt vissza.
A közkedvelt szalagos fánk mellett több helyen készítettek képviselőfánkot és forgácsfánkot is, de az almából vagy túróból készült változata is sok helyütt volt kedvenc étek.
Udvarlás és párválasztás
A magyar paraszti életben az udvarlás, a házasságkötések és lakodalmak legfőbb ideje a farsang időszakára esett. A farsangi mulatságoknak igen fontos szerepük volt a párválasztásban is.
Ilyenkor a lányok bokrétát adtak annak a legénynek, aki a szívükhöz a legközelebb állt, hogy ő a farsangvasárnapi táncesten a kalapjára tűzött virággal jelenhessen meg.
Ha a fiú már hosszabb ideje udvarolt a lánynak, akkor azon sem lepődhetett meg, ha táncpartnere ellopta a kalapját, hogy rávarrhassa a bokrétát ezzel jelképezve elköteleződését. Ezt a nyilvános színvallást gyakran a lánykérés követte.
A farsangi párválasztásra, házasodásra számos szegedi szólás is utalt. Az élet nehézségeit és a világot okoló vénlányokra mondták, hogy vén lánynak mindig kurta a farsang.
Ha netán nem sikerült a farsangi időszakban a párválasztás, azért annak sem kellett kétségbeesnie, hiszen a jó lány farsang után is elkel. Akinek életkora szerint ideje lett volna már megházasodni az a szegedi mondás szerint kimaradt a farsangból.
Farsangi bálozók a hajdani Szegeden
A régi Szegeden farsangkor a kézművesek külön céhmulatságokat tartottak melyet lakozásnak nevezetek, ezt a 19. században a kompániabálak váltották fel.
Ekkor egy vendéglőbe gyűltek össze a bálozó családok, akik vittek magukkal ennivalót, hideg sülteket, süteményeket, kalácsot, míg a vendéglős a bort ás a zenészeket biztosította. Tápén az ilyen farsangi batyubálakat borbálnak nevezték.
Ugyanakkor voltak külön korosztályos zenés-táncos összejövetelek is, ahol vagy csak házaspárok, vagy csak legények és lányok vettek részt. Serdülő fiúknak és kisebb lányoknak a nagy bál előtt farsangi vasárnapokon egy citurás bálnak nevezett délutáni összejövetele volt, mintegy előszobájaként a később tartott, illetve számukra később eljövő rendes báloknak.
További híreink:
