Jókai Mór az írófejedelem +videó
Jókay Móriczként született Komáromban. A kisnemesi ipszilon az 1848-as forradalmi hevülettel változott i-re, a Móric ic végződésének elhagyását írótársának Tóth Lőrincnek köszönhetjük, aki leveleiben így szólította. A fiatal Jókainak ez kezdetben nem tetszett, válaszleveleit eleinte Tóth Lőrnek küldte, de végül megbarátkozott a szinte tréfaként induló névváltozattal és így kezdte hivatalosan is a Jókai Mórt használni.
Zátonyra futott barátság Petőfivel
Pápai református diákként ismerkedik meg Petőfivel, akivel kialakuló szoros barátsága is ihleti első verszsengéit és a közös színjátszás iráni érdeklődésből színdarabokat ír. Petőfi 1845-ben írja meg Jókai Mórhoz című költeményét Pesten közös lakást bérelnek.
Az 1848 március 14-i szellemi előkészületek és március 15-i forradalmi események egyik főszereplője, március 15-én este a Nemzeti Színház Bánk bán előadásán Laborfalvi Róza a korszak ünnepelt színésznője saját kokárdáját tűzi mellére.
Még abban az évben, augusztusban feleségül veszi a nálánál idősebb színésznőt, amit baráti körének zöme és családja is rosszal. Emellett politikailag is eltávolodik a hevesebb természetű Petőfitől, barátságuknak sajtón keresztüli nyilatkozatváltás vet véget.
Jókai Mór az írófejedelem
Apja irodalomszeretetét és anyja történetmesélő kedvét örökölve kamaszkorától ír, tizenhét évesen egy betegségből lábadozva Kecskeméten tölti a nyarat, és az alföldi életet megismerve később úgy emlékszik vissza,
itt lett belőlem ember! Itt lett belőlem magyar író.
Jogot tanul, de az ügyvédkedéssel hamar felhagy, 1846-ban megjelent Hétköznapok című regényét követően az írásnak szenteli életét. A szabadságharc alatt főként hírlapíróként tevékenykedik. A vereség utáni megtorlás elkerülésében egy, a komáromi várvédők számára kiállított menlevél felhasználása is segíti. Így is többnyire álnéven, vagy névtelenül jelenteti meg folytatásokban az 1850-es évek lapjaiban regényeit, melyekért tisztes honoráriumot kap.
Ő az első magyar író, aki írói jövedelméből nagypolgári életet tud élni.
1861-től országgyűlési képviselő, még ugyanezen évben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává válik. Ötven éves írói jubileumára 1894-ben országos ünnepségsorozatot szerveznek, népszerűsége csúcsára ér.
A hetvennégy éves vőlegény
1886-ban megözvegyül, 1897-ben egy akkor tizennyolc éves pályakezdő színésznő kéri segítségét. Jókai támogatja Nagy Bellát, akinek minden előadását megnézi. Családja heves ellenkezésén átlépve 1899-ben, hetvennégy évesen feleségül veszi, mire fogadott lánya, Laborfalvi Róza unokája gondnokság alá kívánta helyezni. Erre nem került sor, de az örökséget féltő család és az új Jókainé között a szerzői jogdíjakért még az 1920-as években is pereskedés folyt. A kései házasság keltette hullámok elültével, az ország és a nemzet megbecsült írófejedelmeként 1904-ben Budapesten hunyt el.
A csonka Dóm téri mellszobor
A szegedi Nemzeti Pantheonban található Stróbl Alajos hagyatékából származó bronz portré töredékesen maradt ránk, a mellszobor jobb válla hiányzik. Rerrich Béla a Dóm tér tervezője és kivitelező építésze az alkotó iránti tiszteletből nem egészítette ki a művet, hanem kissé jobbra fordítva fülkébe rakatta. Az ismeretlen eredetű csonkolással is teljes értékű remekmívű portré, mely a 19. századi romantika ihletettségét jeleníti meg.
Immár felújított síremlék állít emléket a legenda előtt
Gulyás Gergely, miniszterelnökséget vezető miniszter ünnepélyes keretek közt az író 200. évfordulója alkalmából a következő idézettel tisztelget emléke előtt:
A nagy szellem nem azért nagy, hogy jutalmat várjon vagy az életben, vagy a halálban, vagy a túlvilágon, hanem azért nagy, mert nem tud kicsiny lenni
