Dóm téri Pantheon: Simándy József Bánk bán örök hangja

Simándy József operaénekes bronzszobrát, Kelemen Kristóf szobrászművész alkotását 2018-ban avatták fel a Dóm tér Nemzeti Pantheonjában.

Apai fogadalom, anyai szeretet

Születésének körülményeire így emlékezett vissza: „Apám szerette az alkoholt. Eljárt társaságba. Anyám egyszer elébe állt, és azt mondta neki: ez így nem mehet tovább. Apám azt mondta: ha nekem egy fiúgyereket szülsz, abbahagyom az ivást. Anyám hitt az ígéretnek, komolyan vette. 1914-ben Aradon szült egy kisfiút. Ő lett volna Józsika, aki miatt apám abbahagyja az ivást. Ez a Józsika tíz óra múlva meghalt! A fogadalom továbbra is szólt, így születtem meg én. Bennem anyám a megváltóját látta: én leszek az, aki az ő imádott Janiját visszaviszem a kocsmától, az italtól, a kártyától, a kávéháztól. 1916. szeptember 18-án születtem Kistarcsán. Fiúnak. De nem váltottam be a hozzám fűzött reményeket.”

A világot jelentő deszkákon

Eleinte autószerelést tanul, majd előbb magániskolai úton, ezt követően 1943 és 45 között a Zeneakadémia növendékeként folytatja énekesi tanulmányait, miközben az Operaház kórusának tagja. Az 1945/1946-os évadban Vaszy Viktor hívására érkezett a Szegedi Nemzeti Színházba. Magánénekesként a Carmen Don Joséjának szerepében léphetett először szólótenorként színpadra 1946-ban. 1959-ben Erkel Ferenc Hunyadi Lászlójával indult újra a Szegedi Szabadtéri Játékok, a címszerepben az operaénekessel. Simándy József 1978 nyaráig a fesztivál 41 előadásban játszott főszerepeket. Emlékét a kétévente megtartott, a nevét viselő nemzetközi énekverseny is őrzi, melyet számos alkalommal Szegeden rendeztek meg.

Szinetár Miklós rendező sokszor dolgozott Simándy Józseffel, aki szerinte egyszerre volt európai polgár és mélyen magyar, egyaránt felejthetetlen alakításokat nyújtott a világ operairodalmának főszerepeiben és Erkel Ferenc Bánk bánjának címszerepében is.

A Dóm téren is alkotó léleklátó szobrász

Kelemen Kristóf (1922-2001) szobrászművész Erdélyben született, később az 1940-es években élt rövidebb ideig Sándorfalván és joghallgatóként 1946 őszén a Szegedi Móricz Zsigmond Népi Kollégium lakója is volt. Széles körben elismert érme- és portrékészítő volt, akit nemzetközileg is ismertek és elismertek. Szíj Rezső művészettörténész szerint az egészet megragadni képes léleklátó, akinek megszólalásig hű portréiban „ismeri az összefoglaló leegyszerűsítést is, de ilyenkor is bírja erővel, formai gazdagsággal, fölfokozással, a lényeg kiemelésével, a jellemző értékek hangsúlyozásával.”