Bundabugyi: A szocializmus legmelegebb divatcikke

Két szó, és mindenki nevetve bólogat: bundabugyi. Volt idő, amikor ez a különleges ruhanemű nemcsak a hideg elleni védelem eszköze volt, hanem a téli öltözködés megkerülhetetlen darabja. Bár ma már leginkább nosztalgiával idézzük fel, a bundabugyi valóban „divatcikk” volt – a túlélés és a praktikum találkozása egy csipetnyi vastag, bolyhos anyaggal.

Mi is az a bundabugyi?

A bundabugyi, vagy más néven vastag, bélelt alsónemű valójában a téli hideg elleni védekezés egyik utolsó bástyája volt a fűtetlen lakások, huzatos iskolák és buszmegállók világában. A hetvenes–nyolcvanas évek Magyarországán szinte minden nőnek (és nem egy férfinak is!) lapult egy-két darab a szekrényében. Bolyhos anyaga lehetett műszőrme, flanel, pamut vagy akár polár, és a derekánál gumival szorosan zárt, nehogy kiszökjön a meleg.

Sokan emlékeznek rá úgy, mint egy „háborús eszközre”: otthon nem volt ciki, de iskolai öltözőben előkerülve garantált volt a nevetés vagy az elszégyenülés. Mégis: aki hordta, nem fázott.

Mikor volt divatban?

A bundabugyi fénykora kétségtelenül a szocializmus időszakára esett. A hideg panellakások és a takaréklángon égő fűtések korában valóságos áldásnak számított. A gyerekeknek vastag harisnya alá, a felnőtteknek „munkásgatyába” húzva adott extra védelmet. Akinek volt „németből hozott” darabja, az egyenesen irigylésre méltónak számított.

A 90-es évek elején még tartotta magát a praktikussága miatt, de ahogy jöttek a modern szintetikus hőszigetelők és a divat is nyugatiasabb lett, a bundabugyi szépen lassan kikopott a mindennapokból. Viszont az emléke örökre megmaradt.

Lehet még kapni?

Meglepő, de igen, bundabugyit még mindig lehet találni, ha nagyon akarjuk. A klasszikus „aláöltöző” típus ma leginkább téli bicikliseknek, motorosoknak, horgászoknak vagy túrázóknak készül, néha thermo-bugyi néven.

Online piactereken, például Vaterán vagy Jófogáson időnként felbukkan egy-egy retró darab, gyakran bontatlan csomagolásban, vagy akár újrahasznosított formában kézműves vásárokon. Emellett turkálókban és vidéki piacokon is előfordulhat, ha szerencsénk van. Persze, ma már kicsit más névvel, modernebb szabással, de a funkció ugyanaz: ne fázzon az ember.

Szegeden is népszerű volt

Bár „szegedi bundabugyi” különlegességről nem igazán hallani, de a helyi nagymamák és piacozók világa biztosan nem volt kivétel. A Mars téri piacon vagy az egykori ÁFÉSZ boltokban minden télen kapható volt vastag alsóruházat, akár otthon varrt változatban is. Ma is akad néhány kézműves árus a szegedi vásárokon, akik retró mintájú meleg alsókat kínálnak – nosztalgiázni vágyóknak vagy fázósaknak.

Egy korszak szimbóluma

A bundabugyi ma már nem csupán ruhadarab, hanem generációs emlék. Egy szimbólum, ami egyszerre idézi a gyerekkort, a retró lakótelepi életet és azt az időszakot, amikor nem a márka, hanem a melegség volt a legfőbb érték.

Ma talán már nevetünk rajta, de ha kint mínusz öt fok van, és a fűtés sem az igazi, nem is tűnik olyan rossz ötletnek, igaz?