A Tisza pályaudvar kísérteties csendje: időutazás a romok között

A szegedi belváros nyüzsgésétől alig egy karnyújtásnyira, a Tisza pályaudvar területén egy rejtélyes, elfeledett világ rejtőzik. Az egykor forgalmas vasúti csomópont mára igazi urbex-paradicsommá, egyfajta szellemvárossá változott, ahol az omladozó épületek, kiégett falak és szeméttenger sötét hangulata uralkodik – számolt be róla a Délmagyar.

Valaha itt volt a Tisza pályaudvar

A hátborzongató felfedezőút a Dóm tértől mindössze tízpercnyi sétára, a vasúti múlt emlékeivel kezdődik. Az Állomás utca elején két csonka sínpár őrzi a második világháborúban felrobbantott vasúti híd emlékét. Ahogy beljebb haladunk, a sűrű bozótosból egyre több romos épület tűnik elő. Ezek a kihalt épületek, melyek valószínűleg egykor a teherpályaudvar raktárai, irodái és szolgálati házai voltak, ma már csak egy letűnt kor mementói.

A területen található még egy másik romos épület is, amely egykor az átrakó pályaudvar volt. Itt haladt át a szegedi kisvasút is, amely a várost kötötte össze a tanyavilággal. Ez a hely a faanyag átrakodásának fontos pontja volt, ma már azonban csak az idő vasfogának martaléka.

A romos épületek egészen az Állomás utca végéig sorjáznak. Falait összefirkálták, ablakait betörték, és számos épület belsejét illegális szemétlerakóvá változtatták. Matracok és takarók utalnak arra, hogy a romok között hajléktalanok húzhatják meg magukat éjszakánként, míg az állatoknak kihelyezett ételmaradékok arra utalnak, hogy néhány állatnak is menedéket adhat a terület. A szellemvárosban tett kaland során az ember úgy érezheti, a civilizáció véget ér a bejáratnál, és egy párhuzamos, elfeledett valóságba lépett.