A szegedi Belvárosi Mozi történelme II. rész

A cikksorozat első részében a Belvárosi Mozi alapításának körülményeit és az építését mutattuk be, most a második részben pedig a korai évek történéseire térünk ki.

A Belvárosi Mozi az 1920-as években hamar a szegediek kedvencévé vált, miközben a többi helyi mozgókép-színház sorra bezárt a gazdasági visszaesés idején.

A némafilmes korszak végére a mozi továbbra is igyekezett új élményeket nyújtani: a vetítéseket saját zenekar kísérte, és a filmek mellett változatos színpadi műsorok szórakoztatták a közönséget – ez a komplex élmény tette különlegessé a mozizást abban az időben.

1929-ben világszerte megjelent a hangosfilm technológiája, amely forradalmasította a filmipart.

Néhány héttel később, 1930. július 21–27. között műsorra tűzték az első magyar gyártású hangosfilmet is, a Csak egy kislány-t, amelynek férfi főszerepét a Szegedről induló színész, Jávor Pál alakította.

A hangosfilmek elterjedésével a némafilmes korszak élő zenei aláfestése és moziszkeccsei fokozatosan háttérbe szorultak, hiszen a filmek immár önmagukban is teljes értékű szórakozást nyújtottak a közönségnek.

A Belvárosi Mozi ugyanakkor továbbra is rendszeresen adott helyet különféle kulturális eseményeknek:

Mindez jól mutatja, hogy a mozi a város életében nem pusztán filmszínházként, hanem szélesebb értelemben vett kulturális intézményként működött a kezdetektől fogva.