Visszaéltek a „megbékéléssel”

Jogerősen egy év tíz hónap, illetve öt év közötti szabadságvesztéssel sújtotta pénteken a Szegedi Ítélőtábla annak a társaságnak az irányítóit, akik több száz millió forinttal károsították meg az Osztrák Megbékélési Alapot a második világháború során Ausztriába kényszermunkára elhurcoltak kárpótlására benyújtott valótlan kérelmekkel.

Az elsőrendű vádlottat,

Sztojka Katalint

, a Kalocsai Cigány Kisebbségi Önkormányzat korábbi elnökét, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettéért, mint társtettest és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségéért, mint tettest - enyhítve az elsőfokú ítéleten - öt év börtönbüntetéssel sújtotta a táblabíróság. A másodrendű vádlott

Sztojka Lászlót

, az Országos Cigány Önkormányzat korábbi alelnökét, egykori kiskőrösi önkormányzati képviselőt két év, végrehajtásában öt esztendőre felfüggesztett börtönre ítélte a bíróság. A táblabíróság több vádlott esetében milliós nagyságú vagyonelkobzást rendelt el. A magyar és az osztrák kormány 2000-ben állapodott meg a nácik által a mai Ausztria területére rabszolga- és kényszermunkára hurcoltak kárpótlásától. A kényszermunka tényét igazolók egyszeri, 1453 és 7630 euró közötti pénzjuttatást kaphattak. Az igényléseket a Magyar Zsidó Örökség Közalapítványon keresztül 2003. december 31-ig lehetett benyújtani az Osztrák Megbékélési Alaphoz. A levéltári adatok és történészi becslések szerint a II. világháborúban megközelítőleg 40 ezer embert hurcoltak el a mai Ausztria területére kényszermunkára, 80 százalékuk zsidó származású volt. 2003 első felében az osztrák hatóságok észlelték, hogy alig érkezik roma túlélőtől igénylés, ezért arra kérték a magyar Miniszterelnöki Hivatalt, hogy tegyen lépéseket az áldozatok felkutatása érdekében. Ezért a Cigány Kisebbségi Önkormányzatokon keresztül tájékoztatások jelentek meg a juttatás lehetőségéről. Az év végéig így mintegy 12 ezer igénylés érkezett be a közalapítványhoz. Az országban több helyütt, így Bács-Kiskun megyében tömegével készültek fiktív adatokra épülő, alaptalan igénylések. Az idős kérelmezőket - akik közül sokan a juttatás mibenlétével nem is voltak tisztában - részben azok keresték meg, akik az igényléshez szükséges további teendőket is bonyolították, másokat „felhajtók” szerveztek be. A sok esetben írni és olvasni sem tudó idős emberekkel gyakran nem a valódi feltételeket közölték, hanem például csak annyit: mivel átélte a világháborút, ezért részére alanyi jogon jár kárpótlás. Olyan is előfordult, hogy a kérdőíveken és jegyzőkönyvekben nem is az igénylők aláírása szerepelt, hanem azt a szervezők hamisították, vagy hamisíttatták rá az okiratokra. A piramisszerűen felépülő rendszerben csak a kárpótlás egy része jutott el az igénylőkhöz, a pénzből kaptak a felhajtók és a szervezők is. Az eredetileg 55 vádlottas ügyben az érintettek többségénél jogerőssé vált az elsőfokú ítélet, őket felfüggesztett szabadságvesztésre, illetve pénzbüntetésre ítélte az első fokon eljáró Bács-Kiskun Megyei Bíróság. A táblabíróság több vádlott esetében is - részben az időmúlásra hivatkozva - enyhítette az elsőfokú ítéletet.

Hegedűs István

bíró a döntés indoklása során kifejtette, az ügyben nem bűnözők szövetkeztek arra, hogy megrövidítsék az Osztrák Megbékélési Alapot, hanem többségében büntetlen előéletű személyek látták meg a „lehetőséget” a kárpótlásban, s nem tudtak ellenállni a kísértésnek.