A szegedi futball nagyjai: Kemenes Zoltán
Sahin-Tóth Dezső, a DAFC Szeged Körzet Központ alapítójának munkássága révén fut sorozat a SzegedMa oldalán, amelyben a szegedi labdarúgás kiemelkedő alakjainak pályafutásaira tekintünk vissza. Kemenes Zoltán mesélt karrierjéről.
A SZEOL-ban indult pályafutása
Kemenes Zoltán édesapja is futballozott, a SZEOL második csapatában játszott, innen neki is ez az indíttatás. 10 éves korába került oda a SZEOL-hoz, végig járta a ranglétrát,
Serdülő I, serdülő II , ifi I, ifi II. Abban az évben, amikor mi ifi I-esek voltunk, akkor a csapat NB I-es volt. Kovács Józsi bácsi volt az edző, 6-ból 6-ot kikaptak és utána vette át Pataki Tomi bácsi a nagycsapat irányítását, addig a mi edzőnk volt az ifi I-nél. Úgy állt fel a sorrend, hogy a nagycsapat után nem volt felnőtt második, vagyis tartalék csapat, hanem az ifi volt a következő lépés
- emlékezett vissza Kemenes Zoltán.
Volt egy emlékezetes mérkőzés, nem sokkal előtte avatták a világítást a SZEOL pályán. Harmadik meccs volt, a Honvéd ellen játszott itthon a Szeged és mi játszottuk az elő meccset, mint minden mérkőzés előtt. Az ellenfélbe volt egy bizonyos Détári Döme, ő volt a csapatkapitány. Melegítettünk keresztbe és a Taxi odaszól nekem: Figyelj csak, azt a manust fél óra után le fogják húzni. Hát úgy is lett, nyertünk 1:0-ra, az azért nagy élmény volt. Utána folyamatosan az ifibe játszottunk, abban az időszakban nem kerültem a nagycsapathoz de ott edzettem, játszani meg az ifibe játszottunk
- mesélte.
A Szegedi Dózsába került Kemenes Zoltán
Kiesett a csapat, Kaszás Gábor lett az edző és leült Kemenes Zoltánnal és édesapjával tárgyalni.
Ő szeretné, ha maradnék, de közben Nyíregyházára a testnevelés – földrajz szakra felvettek. Nagy dilemma volt, hogy mi legyen mert az a szak amire én jelentkeztem, Szegeden minden második éveben indult, épen abban az évben, mikor végeztem, nem. Első volt a tanulás. Édesapám mondta: Nézd Gábor, levelezős a gyerek, a hónapba egy hetet nincs itthon, ha ez igy neked jó, maradhat, ha nem akkor nem.
Így került a Szegedi Dózsába Kemenes Zoltán.
Nem akármilyen csapatba meg nem akármilyen nevek közé kerülten: Pócsik, Csomor, Ladányi, Pipicz, Kozma Gyuri, sorolhatnám a nagyokat. Kicsit meglepődtem, mikor bejöttem az öltözőbe, de úgy látszik, hogy nem csalódtak bennem, mert végig játszottam a meccseket
- mondta. "Szépen ment ez 1986-ig, közben volt egy nagy menetelésünk" - tette hozzá.
Az 1977/78-as idényben a szövetség háromra csökkentette az NB II. csoportjainak számát és a kiírásban szerepelt az is, hogy a legjobb tíz együttes csoportonként az új NB II.-be jut. Az elért 5. helyezéssel a Dózsa történetében először a második vonalba jutott, ahol az 1978/79-es szezonban szerepelt először. Méghozzá micsoda bemutatkozás volt a csapat részéről, hiszen sokáig versenyben is volt az NB I-be jutásért. Az első fordulóban rögtön az NB I-ből frissen kiesett nagy városi riválissal, a SZEOL AK-val került össze a csapat, és a SZEOL stadionban 3000 néző előtt megrendezett mérkőzés 2-2-es döntetlennel ért véget. A visszavágón 1979 februárjában a Dózsa-pályán 5500 néző szeme láttára még ennél is nagyobb sikert értek el, miután 2-1-re legyőzték a SZEOL-t. A nézőcsúcs az NB I-ben a Szegedi Dózsa előtt feljutó Volán SC elleni mérkőzésen született meg 1979 április 8-án, ekkor 7000 néző látta, hogy 2-2-es döntetlent ér el a Dózsa. A bajnokság végére a csapat a 2. lett.
A vásárhelyi, békéscsabai, dorozsmai és röszkei periódusok
1986-ban kiesett a Dózsa az NB III-ból és akkor jött a Kutasi László megkeresése, hogy kellene egy játékos Vásárhelyre. Ott is nagyon jó csapatba került Kemenes Zoltán, de két meccs után jött a behívó.
Leszerelés utána visszakerültem Vásárhelyre, ott két évet játszottam. Nagyon jól ment a játék, csatárt játszottam
- mesélte.
Majd jött a békéscsabai meghívó, de ott csak egy évet játszott Kemenes Zoltán, majd megkeresték megint Vásárhelyről, ahol vereség nélkül megnyerték az NB III-as bajnokságot, indultak az NB II-be.
Vágó Attila akkor Dorozsmán volt edző, NB III-ban utolsó előtti helyen voltak. Kérte, hogy menjek át, segítsek, hogy bent maradjon a csapat. Ez annyira jól sikerült, hogy azt hiszem nyolcadikként végeztünk, következőre megint megnyertük a bajnokságot. NB II-ben ugyanúgy játszottam végig, de jött egy újabb sérülés, gerincsérvem lett. Innentől kezdve volt még egy levezetőm, Röszkén játszottam vagy három évet és negyven évesen abbahagytam az aktív futballt
- foglalta össze pályafutása utolsó éveit Kemenes Zoltán.
