A szegedi futball nagyjai: kiemelkedő pályafutásokat mutatunk be +videó

Egy új sorozat indul a SzegedMa oldalán. Sahin-Tóth Dezső, a DAFC Szeged Körzet Központ alapítójának munkássága révén tekintünk vissza a szegedi labdarúgás kiemelkedő időszakaira, mutatunk be ismert, híres szegedi labdarúgókat, akik rengeteget tettek a város futballjának fejlődéséért és magas szinten tartásáért. A sorozat első, de technikailag nulladik részében felvázoljuk a szegedi labdarúgás hőskorszakát, szót ejtünk a csapatokról, jövő vasárnap pedig már érkezünk is az első karrierúttal.

Kiváló játékosok egész sora indult Szegedről

A második világháború után Szeged legnépszerűbb sportágában, a labdarúgásban az elsők között indult újra a sportélet, 1945 áprilisában már beindították a délterületi bajnokságot. A vidéki városok közül Szeged jelentkezett a legtöbb sportkörrel a labdarúgás legmagasabb osztályában.

A szegedi foci kiváló játékosok egész sorát adta a magyar labdarúgásnak. A Szegedről elszármazottak közül Sándor Károly a Móravárosi Kinizsi 17 éves ifi válogatottja 1947-ben igazolt Budapestre, és ott az MTK színeiben lett 75-szörös válogatott. Az olimpiai bajnok Kocsis Lajos (1968), az olimpiai ezüstérmes Kozma Mihály (1972), a sokszoros válogatott Pusztai László, Kotász Antal, Machos Ferenc és Gujdár Sándor pályafutása ugyancsak Szegedről indult és budapesti csapatokban folytatódott.

Virágzott a szegedi labdarúgás

A 45 év legsikeresebb korszakát, kétségtelenül az 1959 és 1963 közötti időszak jelentette. Ezt érzékelteti az NB I helyezései és a hazai mérkőzések össznézőszáma is. Az 1960-61-es idényben elérte a 204 500 főt.

Elhappolt tehetségek, csökkenő utánpótlás

Az 1980-as évek második felében a szegedi csapat már többet szerepelt a második osztályban, mint az elsőben. Az első osztályban eltöltött éveket olykor beárnyékolta egy-egy kiadós zakó. Az elsőosztályban szereplő csapat mögött a közvetlen utánpótlást, a második vonalat váltakozó sikerrel teljesítő Szegedi Dózsa, a SZVSE, illetve egy ideig a DÉLÉP jelentette.

Az alacsonyabb osztályban (elsősorban a megye I-ben) szereplő szegedi csapatok, mint a SZAK, UTC, Kinizsi, Alsóvárosi MÁV SC, Szegedi Postás, Szegedi Textiles, Szegedi Juta, Szegedi Dózsa az 1950-es, 60-as években a tehetségek egész sorával adott folyamatos utánpótlást a szegedi élcsapatoknak.

Ahogyan az országban mindenütt, Szegeden is lassan megszűntek a tehetségek aranybányái, a grundok (Rákóczi és Lechner tér, Stefánia, Alsó- és Felsőváros rétjei, a belvárosi srácok kedvence, a „Liba”). A foci utánpótlását az alapfokú, az üzemi, a járási, megyei bajnokságok és a középiskolák közötti vetélkedők adták. A jó focira, függetlenül attól, hogy melyik osztályról volt szó, mindig vevő volt a szurkoló.
 

Akikre érdemes emlékezni

Számos olyan labdarúgó van Szegeden, akik rengeteget tettek a labdarúgásért, a sportéletért. Őket nagyon sok ismerték egykoron a futballpályáról, de mára talán egy kicsit homályba veszett pályafutásuk, vagy inkább pontosabb úgy fogalmazni, hogy a fiatalabb generációk számára nem ismert. A cikksorozatunk őket fogja majd megszólítani a jövőben, a nosztalgia mellett azzal a céllal is, hogy a generációkon átívelve ismert legyen történetük, milyen is volt a sportélet a '60-70-80-90-és években.

A világ, azon belül a labdarúgás is megváltozott. Sportpályák, klubok megszűntek, létrejöttek, azonban egy valami biztos: ezeket a pályafutásokat érdemes megismerni.