A szeged futball nagyjai: Orosházi László

Amikor bekerültem a csapatba Salgótarjánba 19-20 évesen, és játszottunk egy bajnoki meccset, elég sok néző előtt. Előtte már azt mondták, hogy én elég ügyes vagyok, és én azt hittem, hogy a bab is hús, elkezdtem ívelgetni a labdát. Egyszer odajött mellém Básti István olimpiai bajnok, óriási futballista, és azt mondta: "Takony, ne rúgd el a labdát mert azzal játszunk. Ha úgy érzed, hogy nem tudsz vele mit csinálni, szóljál Pista bácsinak majd Ő elkéri és elintézi." Örök életre helyre tett.

60 éves koromig futballoztam a barátaimnak köszönhetően, érdekes pályafutásom volt, a világot beutazhattam, 34 országban jártam, amit a labdarúgástól kaptam, óriási dolog, de valószínűleg tettem is érte

Én mint technikai vezető dolgoztam és fociztam. Megemlítettem, hogy a Kurucz Pistát hozzuk ide edzőnek, aki nekem korábban Csongrádon volt edzőm, mert egy remek ember és nagyon ért hozzá. Pistát így igazoltuk le, akivel megnyertük az NB3-as bajnokságot.

A keddi edzés az odavert. Fizikai képzés, katonás rendben és mindenki becsületesen csinálta. Szerdán edzőmeccs vagy egymás közötti játék, de kőkeményen. Csütörtökön, pénteken és ha vasárnap játszottunk akkor még szombaton délelőtt is volt edzés. Más volt a mentalitása az embernek. Napi egy edzés versenyidőszakba, alapozáskor napi kettő

Van egy érdekes élményem a szegedi Dózsánál is. Kurucz Pista lett az edző és bemelegítés gyanánt 3:1 elleni cica volt, ami egy jó társaságban elég necces. Ez úgy nézett ki, hogy Kőhalmi, Kántor, Gerecz, Orosházi, a legfiatalabb menjen be cicának. Én nyugodtan álldogálok és kiderült, hogy 33 évesen én voltam a legfiatalabb, nekem kellett beállni. Na most, aki oda bement az elég sokára jött ki. Akkor volt a Kavics 36 éves, a Peti 34, Tyutyuka 35 és meg 33. Ilyen fiatal középpályás sorunk volt.