A szegedi futball nagyjai: Dr. Emődi Attila

Már a gimnáziumi éveim alatt is sportoltam, először atletizáltam egy évet, aztán rájöttem, hogy nem az az én igazi sportágam, kézilabdára váltottam majd futballra. A SZEAC – Szegedi Egyetemi Atlétikai Klub - volt még akkor itt Szegeden, annak az ifi csapatában, illetve Ifi I., Ifi II.-ben játszottam, utána a NB I tartalékba kerültem és három évet voltam az első csapatban is, de akkor már SZEOL név alatt

21 éves koromban kerestek meg a szegedi Dózsától. Vidéki csapatoktól is érkezett megkeresés és még első osztályból is: Győr, Tatabánya meg Diósgyőr. Machos Ferenc volt az ifjúsági válogatott edzője, ő akart a Vasashoz leigazolni. Emlékszem, hogy aláírtam a Vasasnak még a felvételi előtt, de utána aláhajoltam faterom akaratának: ha fölvesznek az egyetemre, akkor mehetek. A felvételi után már csak sajnos vidéki csapatok hívtak, de akkor nekem az már így volt jó. Fölvettek az egyetemre és sikeresen elvégeztem azt, ami nem volt könnyű

Laci szerintem nagyon képzett edző volt. Emlékszem jó játékos volt, de hasonlóképpen utált edzeni, mint a Pipicz Lajos, tehát csalta az edzéseket és igazából őbelőle nagyon jó pandúr lett, mert mindenkit meg tudott fogni, mindenkivel tudta, hogy hogyan kell bánni. Egyébként ő aláírt az Újpestnek, oda akarták edzőnek vinni, de abban az évben lett beteg

A mi korunkban és szerintem a tiedet is mondhatom az, hogy sportolt valaki, kiugrási lehetőség volt és ezzel el tudott jutni egy bizonyos szintre, másodosztályban való szereplésig vagy akár az első osztályig is, utazhatott külföldre. Nekem olyan nagy dolog volt, amikor életemben először jutottam el a határon túlra, Szabadkára a SZEAC Ifivel