Sport

Szegedi Sporttörténelem: A Szegedi Dózsa SE története II. rész

Szegedi Sporttörténelem: A Szegedi Dózsa SE története II. rész

A klub aranykorszaka: az ezüsthöz vezető évek

Tóth Norbert
Szerző: Tóth Norbert
6 órája
Szegedi Sporttörténelem: A Szegedi Dózsa SE története II. rész

A Szegedi sporttörténelem című cikksorozatunk a huszadik és a huszonegyedik század legjelentősebb és legemlékezetesebb sporteseményeit, sportsikereit és Szeged legpatinásabb sportklubjainak történetét dolgozza fel. Sahin-Tóth Dezső munkássága alapján folytatjuk a Szegedi Dózsa SE történetét.

 

Az előző részt itt olvashatják el:

 

A másodosztály kiharcolása

1966-ban sikerült  Dózsának a feljutás az NB III.-ba, annak ellenére, hogy egyetlen ponttal lemaradtak a bajnoki címről, de az elért 2. hely az ezüstérmen kívül ebben az évben feljutást is ért. Ennek oka, hogy a szövetség hatról kilencre emelte az NB III-as csapatok számát.

A feljutás olyan lendületet adott, hogy 1967-ben már az NB III.-ban nyert az egyesület, így az 1968-as idényben már az NB II.-ben szerepelt, ahol az elért 7. hely előkelőnek volt mondható, főként újoncként. A csapat ősszel játszotta utolsó salakos mérkőzését a Hunyadi téren, október végén megkezdődtek a pálya füvesítési munkálatai. 

A hivatalos avató mérkőzése az 1970. április 08.-án lejátszott, Magyar válogatott elleni összecsapás volt.

1970-71-es szezonban a Pénzügyőr SE és a Ceglédi VSE mögött bronzérmet szerzett a Szegedi Dózsa SE a Keleti csoportban, amit 1972-73-ban újra megismételt.

1974-ben az MLSZ drasztikusan csökkentette az nemzeti bajnokságban szereplő csapatok számát: az eddigi NB I, NB I B, NB II, NB III rendszer helyett NB I, NB II, NB III osztályokat hozott létre, így végül is a Dózsa maradt a harmadik vonalban, csak már nem NB II-nek hívták.

 1978-ig folyamatosan itt szerepelt a csapat, továbbra is igen szép sikereket elérve a bajnokságban.

A Délmagyarország címlapján az ezüstérmet szerző Szegedi Dózsa

 

Az ezüsthöz vezető évek

Az 1977/78-as idényben a szövetség háromra csökkentette az NB II. csoportjainak számát és a kiírásban szerepelt az is, hogy a legjobb tíz együttes csoportonként az új NB II.-be jut. Az elért 5. helyezéssel a Dózsa történetében először a második vonalba jutott, ahol az 1978/79-es szezonban szerepelt először. Méghozzá micsoda bemutatkozás volt a csapat részéről, hiszen sokáig versenyben is volt az NB I-be jutásért.

Az első fordulóban rögtön az NB I-ből frissen kiesett nagy városi riválissal, a SZEOL AK-val került össze a csapat, és a SZEOL stadionban 3000 néző előtt megrendezett mérkőzés 2-2-es döntetlennel ért véget. A visszavágón 1979 februárjában a Dózsa-pályán 5500 néző szeme láttára még ennél is nagyobb sikert értek el, miután 2-1-re legyőzték a SZEOL-t.

A nézőcsúcs az NB I-ben a Szegedi Dózsa előtt feljutó Volán SC elleni mérkőzésen született meg 1979 április 8-án, ekkor 7000 néző látta, hogy 2-2-es döntetlent ér el a Dózsa. A bajnokság végére a csapat a 2. lett.

Mező László: Mesél a Hunyadi Tér című könyvéből idézve:

"A legnagyobb siker a Szegedi Dózsa fennállása alatt ez az ezüstérem volt, amelyet labdarúgásunk közvetlen második vonalában ért el a csapat! Sokáig a bajnoki címért is versenyben voltunk. A város reprezentáns csapata a SZEOL AK csupán a 6. helyen végzett mögöttünk... Talán, ha a mi csapatunk is legalább olyan támogatást kapott volna, mint ők, akkor az NB I-es álom sem maradt volna álom..."

A sorozat következő része innen folytatódik.

 

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.