Ez volt a hír 2014-ben: szigor a szegénynek, luxuslakás az elitnek

A 2014-es tél hideg zuhanyként érte a szegedi lakótelepek bérlőit, amikor a közbiztonsági problémákra hivatkozva a városvezetés zéró toleranciát hirdetett. A kilakoltatás fenyegetése azonban nemcsak rendészeti kérdés volt a renitens lakók ellen, hanem egy mélyebb morális válság tünete is: miközben a telepeken a rendőrség razziázott, a belváros patinás épületeiben a kiváltságos elit áron alul jutott közvagyonhoz.

A renitens lakók elleni fellépés

A feszültség 2014 végén hágott a tetőfokára a Székely sor 21. és a Kereszttöltés utca 29. szám alatti önkormányzati bérházakban. A lakók mindennapjait félelem hatotta át: a lépcsőházakban nyílt drogterjesztés zajlott, a lakossági panaszok pedig "terrorról" és elviselhetetlen állapotokról szóltak. A rendőrség novemberi akciója során egy dílert előzetes letartóztatásba helyeztek, ám ez csak a kezdet volt. Az Ingatlankezelő és Vagyongazdálkodó Zrt. (IKV) bejelentette, hogy rendészeti eszközökkel lép fel: visszaállították a 24 órás portaszolgálatot, és bekamerázták a közösségi tereket.

A levegőben lógó kilakoltatás réme gyorsan politikai fegyverré vált. A Jobbik és a Magyar Gárda megjelenése a helyszínen tovább szította az indulatokat, miközben az ellenzéki pártok (LMP) attól tartottak, hogy az IKV jogköreinek kiterjesztése a szociális háló végleges szétszakadását jelenti.

A szociális városvezetés mítoszának összeomlása

Ez az ügy azonban sokkal többet rombolt a városvezetés hitelességén, mint egy egyszerű lakótelepi konfliktus. A Botka-korszak politikai imázsa ugyanis a szegények védelmezője és a fizessenek a gazdagok retorikára épült. A Székely sori események ezzel szemben brutális nyíltsággal mutatták meg a valóságot:

A szociális érzékenység gyakran csak kommunikációs panelekben létezik, a valóságban a városvezetés kész adminisztratív erővel fellépni a saját bérlőivel szemben, ha azok problémássá válnak. Ez a keménykezűség alapjaiban rengette meg a baloldali vezetésbe vetett bizalmat a hagyományos bázisuk körében.

Luxuslakás a belső körnek

Ami utólag visszatekintve igazán rombolóvá tette a 2014-2015-ös év emélékét emlékét a városvezetésre nézve, az a csak évekkel később napvilágot látott, megdöbbentő kontraszt volt. Miközben a nyilvánosság 2014–2015-ben azt látta, hogy az IKV a Székely soron a "renitenseket" üldözi, a színfalak mögött – a szegedi szecesszió ékkövének számító Wagner-palotában – a legnagyobb titokban egészen másfajta lakásgazdálkodás zajlott.

Csak 2019-ben derült ki, hogy pontosan abban az időszakban, amikor a lakótelepeken a rendőrség volt az úr, az IKV a piaci ár töredékéért, mintegy 12,4 millió forintért játszott át egy 100 négyzetméteres luxuslakást Dr. Kovalcsik Évának, a Szeviép-ügy tanácsvezető bírójának. A évekkel később felmerülő gyanú szerint ez az ingatlan nem szociális alapon, hanem a politikai és gazdasági holdudvar védelméért cserébe, burkolt kenőpénzként cserélhetett gazdát, amiről a közvélemény semmit sem sejthetett.

Intézményesített züllés

A későbbi botrányok tették világossá az IKV Zrt. valódi szerepét ebben a kettős játszmában: 

Utólag vált nyilvánvalóvá, hogy a lakásállomány a hűbéri viszonyrendszer valutájává vált a korszakban. Ahol politikai érdek fűződött hozzá (bírók, barátok), ott a közvagyon a háttérben privatizálható volt, ahol szociális probléma jelentkezett (Székely sor), ott a hatalom ökle a nyilvánosság előtt sújtott le.

A Székely sor és az évekkel később kirobbanó Wagner-palota ügye így fonódott össze utólag egyetlen, sötét történetté. Ez a késleltetett felismerés leplezte le végérvényesen a rendszer cinizmusát: Szegeden a szociális háló a kiváltságosoknak csendben kijárt luxuslakást, a szegényeknek pedig rendőrségi razziát jelentett.

További híreink: