Szegedi Sporttörténelem: A Szegedi Dózsa SE története I. rész
A Szegedi sporttörténelem című cikksorozatunk a huszadik és a huszonegyedik század legjelentősebb és legemlékezetesebb sporteseményeit, sportsikereit és Szeged legpatinásabb sportklubjainak történetét dolgozza fel. A Szegedi Dózsa SE történetét mutatjuk be Sahin-Tóth Dezső munkássága alapján.
Az újrainduló szegedi sportélet
A második világháború befejezése után nemcsak az ország társadalmi, politikai és gazdasági életében következett be döntő fordulat, hanem a sport területén is. A háború még magyar földön zajlott, amikor Szegeden 1944. december 8-án a Szabad Szakszervezetek székházában a város jelentősebb sportegyesületeinek vezetői már a szegedi sport mielőbbi újraindításáról tárgyaltak.
Szeged legnépszerűbb sportágában, a labdarúgásban az elsők között indult újra a sportélet, 1945 áprilisában már beindították a délterületi bajnokságot. A vidéki városok közül Szeged jelentkezett a legtöbb sportkörrel a labdarúgás legmagasabb osztályában.
A szocialista blokk országaiban a rendőrség, illetve a belügyminisztérium alá vont klubokat Dinamóra keresztelték, kivételként Magyarországon, ahol Dózsa György tiszteletére 1950-ben az Újpesti TE-t Budapesti Dózsa SE-re nevezték át.
A Szegedi Dózsa SE alapítása
Ugyanebben az évben hasonló indíttatásból több Dózsa klubot is alapítottak országszerte, így született a Szegedi Dózsa is.
A Dózsa SE alapító tagjai Révész István, Madarász Mihály, Temesvári Mihály, Lovasi János, dr. Simándi Béla és Gyurkó Vince voltak. A klub színe a többi Dózsa csapathoz hasonlóan a lila-fehér lett. A hazai meccseit a Hunyadi téri Dózsa-pályán játszotta, ami akkoriban 3500 fő befogadására volt alkalmas. Mivel a Szegedi Rendőr az 1949-50-es Kerületi I. o.-ban bajnok lett a Szegedi Dózsa az NB III.-ban kezdhette meg a szereplését.
A Délmagyarország 1950. június 16-i számában: A szegedi „Dózsa” az NB III.-ban című cikkel méltatta a csapatot: "Egy éve, hogy a szegedi rendőrség labdarúgócsapata a délmagyarországi labdarúgó sportban megjelent és működése e rövid idő alatt már jelentős sportbéli és erkölcsi sikert aratott. A csapat - különösen a tavaszi kiváló szereplésével - a kerületi első osztály bajnoka lett." - írták.
A 1950 július 4-i számában pedig így írt a lap a csapat bemutatkozó mérkőzéséről:
Szegedi Dózsa - Szolnoki Dózsa 9:0 (3:0)
Az NB Ill.-ba belekerült Szegedi Dózsa vasárnap a szintén bajnokságot nyert Szolnoki Dózsa csapatát látta vendégül az SzSzMTE újszegedi sporttelepén. A Szolnoki MTE játékosaival megerősített Dózsa súlyos veresége meglepetés. Az első félidő elején kiegyenlített a játék. Később mindinkább feljön a Szegedi Dózsa és három gólos megérdemelt vezetéshez jut. A II-ik félidőben kiütközik a két csapat erőléte közötti különbség és a szegedi együttes tetszés szerint éri el góljait. A játék képe alapján ebben az arányban is megérdemelten győzött a Szegedi Dózsa. Reméljük, hogy a vasárnap mutatott nagyszerű formáját az NB III-as bajnokságok során is tartja majd a szegedi csapat. Góllövők: Kerléger (5), Szabó (3), Felföldi (1). Jó: Kerléger, Egerszegi, Venkei, Bódi és Szabó.
Az átszervezések miatt a Dózsa csak egy fél idényt tölthetett az NB III.-ban, 1951-ben ugyanis az a bajnokság ideiglenesen megszűnt, innentől kezdve megyei bajnokságban (ezeket a bajnokságokat 1951-ben írták ki először) szerepelt a csapat, egészen 1966-ig, amikor is sikerült az évek óta áhított feljutás az NB III.-ba.
Az alacsonyabb osztályban (elsősorban a megye I-ben) szereplő szegedi csapatok, mint a SZAK, UTC, Kinizsi, Alsóvárosi MÁV SC, Szegedi Postás, Szegedi Textiles, Szegedi Juta, Szegedi Dózsa az 1950-es, 60-as években a tehetségek egész sorával adott folyamatos utánpótlást a szegedi élcsapatoknak. Szeged, a vidéki város azonban a tehetségeit csak ritkán tudta megtartani, ahogyan akkoriban mondták „vidék nevel – Budapest elviszi”.
A sorozat következő része innen folytatódik.
