
Ötvennégy éves korában érte a halál.
Életének 54. évében elhunyt Monostori Attila, korábbi válogatott vízilabdázó, aki 2006 és 2008 között a Szeged VE vízilabdacsapatát erősített.
Manó – merthogy a kilencvenes években őt becézték így – pályafutásának legszebb évei a kilencvenes évek derekára estek. Azok után, hogy 1992-ben bajnok lett a Tungsram csapatával, a korábban a juniorválogatottal két Eb-n és egy vb-n is érmes kiválóság bekerült a felnőttválogatottba, és három éven át Németh Zsolttal a mezőny egyik legmasszívabb állóbekk-párosát alkották.
Attila igazi vasgyúró volt, klasszikus kolosszus, aki mellett a centerek nem sok levegőhöz jutottak, elöl pedig, ha úgy adódott, komoly bombákat volt képes megereszteni.
Kvalitásainak hála 1993 és 1996 között kirobbanthatatlan volt a válogatottból, így lett Európa-bajnoki ezüstérmes 1993-ban és 1995-ben, utóbbi évben Világkupa-győztes is, és persze egyike azoknak, akik oly csalódottan tértek vissza az atlantai olimpiáról, ahol végül negyedikként zártunk.
Ezt követően klubcsapataiban remekelt: 1996-ban leigazolta az abban az esztendőben bombameglepetésre bajnoki címet nyerő BVSC, amellyel háromszor lett aranyérmes a következő szezonokban.
1999-ben Olaszországba szerződött: egyike lett azoknak, akik részt vettek a hamarosan világverővé váló Recco újjáépítésének első, alapozó fázisában – ebből akkor még egy bajnoki bronz kerekedett 2000-ben –, később megfordult Bolognában és Savonában is. Hazatérése után egy-egy idényt töltött újra a BVSC-ben, majd a Fradiban és Szegeden, aztán Nagyváradra igazolt, ahol a CSM Oradea színeiben négyszer egymás után nyert román bajnokságot. A játékot végül 2015-ben, Kecskeméten fejezte be – pontosabban igazából sosem hagyta ott a medencét.
Merthogy még 2022-ben, ötvenen túl is lövöldözte a gólokat a Budapest bajnokságban a BVSC-Heavy fantázianéven futó együttesben, ahol több korábbi élvonalbeli klasszissal csinálták azt, amit mindennél jobban szerettek: vízilabdáztak.
Emellett évek óta edzősködik, az utóbbi szezonok során az OSC korosztályos csapatainál dolgozott.
Ennek, a sportágnak szentelt életnek szakadt most vége szívszaggató hirtelenséggel. Keressük a szavakat, de a sokk és a vele érkező hatalmas üresség megbénítja a szájat, s kővé dermeszti a billentyűket nyomkodó ujjat.
Csak ülünk s nézünk magunk elé üveges tekintettel – s csupán annyit vagyunk képesek elrebegni: Isten veled, Manó.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.