Szalai „Dzsínó” István: Szegedre kell egy elsőosztályú csapat

Az MLSZ Csongrád megyei igazgatósága az SZVSE-FTC Magyar kupamérkőzés előtt a Szegedi Labdarúgás Életmű-díját adományozta Szalai Istvánnak, Szeged leghűségesebb edzőjének. A futballberkekben csak "Dzsínóként" ismert Szalai, egész élete során a szegedi labdarúgást szolgálta, és napjainkban is rendszeresen jár Szeged meccsekre.

- Mit szólt, amikor felhívták és azt mondták: szeretnénk Önt a Szegedi Labdarúgás Életmű-díjával kitüntetni?

- Nagyon örültem ennek a megtisztelő elismerésnek. A szurkolók és a labdarúgásban élők szeretetét és elismerését jelenti ez és nagyon jól esett az ünneplés is az SZVSE-Fradi meccs előtt.

- A játékos pályafutása végén egyértelmű volt, hogy edzőként folytatja?

- Szimpatikus volt az edzői szakma, de a végső lökéstdr. Dunai János adta meg, aki edzőm volt Szegeden. Azt mondta: Pista maga menjen edzőnek, mert maga nem csak néz, hanem lát is. Amikor elkezdtem edzősködni, akkor erre figyeltem is, akár pályaedző voltam, akár vezetőedző. Talán ez is segített abban, hogy mindig jó kapcsolatom volt a játékosokkal, legyen szó akár utánpótlásról is vagy a vezetőkkel is.

A Dzsínó "Az olasz labdarúgást kedveltem már nagyon fiatalon. Az Internek szurkolok és ezt tudták a játékostársaim is. Ők kezdtek el ezen a becenéven szólítani, ami nekem is tetszett. Így elkísért egész életemen."

- Mi volt a hitvallása?

- Mindig is ösztönből dolgoztam. Megcsináltam minden iskolát, megvan minden papírom, de a futball az ösztönről szól. Hiába tervezünk meg például egy támadást pontosan és tökéletesen, azt előre nem lehet megmondani, hogy mi lesz a vége. Itt kap szerepet az ösztön.

- Szegedi labdarúgócsapat az Ön irányításával játszott utoljára teljes szezont az élvonalban. Az volt a pályafutása csúcsa?

- Annak a szezonnak a végén elbúcsúztunk az élvonaltól, így nem lehetek teljesen elégedett vele. Viszont ha a pályafutásom csúcsáról beszélünk, akkor azt mondom, hogy az volt, amikor a Videotonnal UEFA kupa döntőig menetelő edző, Kovács Ferenc Szegedre szerződött és azt mondta: nekem Szalai István kell pályaedzőnek.

Névjegy Szalai Dzsínó István1945. augusztus 13-án született Bácsbokodon. Pályafutása alatt csak szegedi csapatokban (UTC, SZVSE, SZEOL) szerepelt, majd 1979-ben krónikus Achilles-sérülés miatt abba kellett hagynia az aktív futballt. Pályafutása után a SZEOL ifjúsági B csapat edzője lett. Csehó, Hurguly, Kemenes, Takó „generációból” kerültek ki az első tanítványai. A felnőtteknél SZEOL majd a Szeged SC kispadján últ előbb mint másodedző, majd egészen az élvonalig jutott vezetőedzőként. Az utolsó teljes NB I-es szezonban ő volt a Szeged SC vezetőedzője 1990/91-ben. Később megalapította a Szegedi Szalai Focisulit.

- Milyen jövőt lát a szegedi labdarúgásban?

- Épül a stadion, ahova csapat kell. Úgy gondolom, hogy ez hozhat változást a szegedi fociban. Én azon az oldalon állok, akik azt mondják, hogy kell Szegedre elsőosztályú csapat. A szegedi foci szurkolói ki vannak éhezve, a focira és jó focira. Egy nagyvárosban, mint amilyen Szeged kell a jó foci.

- Menny idő alatt lehet elérni?

- Pénzkérdés. A mai futballban ez csak pénzkérdés. Ha van egy NB II-es csapatod, akkor csak pénzkérdés, hogy mikor leszel NB I-es. Ha van pénzed, megveszed a játékosokat, akikkel eredményt érsz el. De ez így megy a világban, Olaszországban, Angliában és sorolhatnám.

- Mivel biztat egy utánpótlás játékost, ha azt látja, hogy a végén máshonnan hozzák a játékost akivel sikert akarnak elérni.

- Hogy dolgozzon. Ha dolgozik, akkor bárhol lehet sikeres és jó játékos.

- Régóta nem látjuk a nevét az összeállítások végén. Nem hiányzik a kispad?

- Nem. Valójában nem hiányzik. Másban nőttem fel, nem voltam NB I vagy NB II alatt játékos vagy edző, az alá soha nem adtam.

- Mivel tölti az idejét?

- A foci jelen van az életemben mindennap, nézem a televízióban, járok meccsekre Szegeden. De most például a Széchenyi téren ülök és élvezem ahogy simogat az őszi nap. Nagyon jól érzem magam. 73 éves nyugdíjas vagyok.