Átadták a kék-feketék az adományukat a Devecser SE-nek
2010. november 3., szerda
Beszámoló a katasztrófa sújtotta településen, a focipályán tett látogatásról
Az FK 1899 Szeged által a Devecser SE labdarúgó csapatának megsegítésére szervezett gyűjtés adományait vitték el most szombaton, október 30-án az illetékes csapatnak a szervező klub képviselői. A Devecser városát is súlyosan károsító vörösiszap-katasztrófa a helyi focipályát, öltözőépületet, a csapat sportfelszerelését is teljesen tönkretette. Veszélybe került a futballcsapat jövője. A devecseri csapat interneten közzétett - korábban már közölt - segélykiáltását hallották meg az FK 1899 Szeged vezetői és döntöttek úgy, hogy valamilyen formában segítenek a bajba jutott klubon. Október 24-ére négy szegedi csapat részvételével (KITE-Szeged, Tisza Volán SC Szeged, SZVSE-Gyálarét, FK 1899 Szeged) jótékonysági tornát és gyűjtést szerveztek, amelyen összejött adományokat a Devecser SE labdarúgócsapatának juttatnak el. Október 30-án szombaton személyesen vitték el Devecserbe a szervező klub képviselői a gyűjtés alkalmából összejött adományokat: 136 ezer forintot, a Saller sportszereket forgalmazó, Cs. Tóth Zoltán által felajánlott 1 garnitúra mezt, a Ságvári Gimnázium és a Csengele focicsapata által adott 3 db labdát, valamint a jótékonysági kupa összes résztvevője által aláírt Szeged, címeres zászlaját.
Az egyik szervező írása a devecseri látogatásról:
Szombaton délelőtt 11 óra tájban érkezünk Devecserbe, ahol már a város határa előtt, a 8-as főút mellett géppisztolyos rendőrök érdeklődnek, hogy miért is szeretnénk behajtani a településre. A helyi futballcsapat szakosztályvezetője, Kovács Ottó elénk siet, így az amúgy is készséges rend őrei első szóra továbbengednek minket. A városba a vasúti sínen át behajtva egyből feltűnik a sok helyen vöröslő föld és a sáros utcák. Mint utóbb megtudjuk, a katasztrófa napjához képest már sokkal jobb a helyzet az utcákon. Sok helyen rendőrök állnak az utcasarkokon is, látszik, hogy fokozott állapot van még mindig. Utunk a helyi restibe vezet, amelynek tulajdonos-üzletvezetője a Devecser SE futballcsapatának elnöke, Kocsy Miklós. Számos sokkoló látvány fogad minket útban a resti felé, például az állomás mellett azoknak az autóknak egy részét láthatjuk egymás mellett, amelyeket az ár sodort el és tett használhatatlanná. A restiben finom gulyással, pogácsával és kávéval fogadnak minket, jót beszélgetünk Miklóssal és Ottóval. Az adományokat átadva kicsit elszégyelljük magunkat az összejött nem túl nagy összeg miatt, de gyorsan rájövünk, emiatt nem a szervezőknek kell szégyenkeznie... Inkább annak, aki nem adott. Átadunk egy Szeged-sálat valamint egy FK-s háromszögzászlót is. Mindent hálásan köszönnek, cserébe egy Devecser sálat kapunk, melybe bele van hímezve a katasztrófa dátuma, 2010. október 4. Az elnök úrtól megtudjuk, hogy az eddigi, a klub javára szervezett jótékonysági meccsekből befolyt összegekből a klub még egy fillért sem látott, hiszen azok a helyi önkormányzatnak / központi alapnak folytak be, és nem utalták tovább a klub felé. Az általunk elvitt adomány az egyik első igazi segítség a klubnak és a keddi Fradi elleni meccs bevételeit talán már megtarthatják. Egyébként az elnök úr maga is rengeteget segít a bajban, hiszen ott jártunkkor is számos tűzoltót és önkéntest lát vendégül az általa vezetett étteremben - kocsmában. Mint megtudjuk a resti - bár Devecser iszappal elöntött részén fekszik - azért tudta megúszni nagyobb károsodás nélkül a katasztrófát, mert egy picit magasabban van a környező területnél. Ugyanakkor felteszi a kérdést: mi lesz a megélhetésével azután, miután az összes környékbeli házat lebontják és senki sem lakik majd a közelben? Sajnos elég aggasztó gondolatokkal szolgál az elnök úr, kiemeli például, hogy a károsultak eddig csak ígéretekkel találkoztak, nagyon várják már a tetteket is végre! Utunk ezután még megrázóbb élménnyel folytatódik: Ottó szüleinek teljesen használhatatlanná vált házát mutatja meg nekünk kívülről-belülről. Döbbenetes a pusztítás, amit ott látunk, és mint megtudtuk, már sok-sok napot dolgoztak a házon, hogy egyáltalán megközelíthető legyen, valamint a vörösiszapot is elhordták már az udvarról. Ottó elmeséli, hogy a ház felújításával idén végzett a család és a garázsban egy pár ezer km-t futott autó állt. Egy élet munkája vált semmivé egyik pillanatról a másikra, a ház bontásra vár, az autó használhatatlanná vált. Megrázó nekünk is, el sem tudjuk képzelni, mit jelenthet a családnak. A szülők most Ottóékkal laknak, szerencsére az ő házuk a város másik végén fekszik, oda nem ért el az ár. Az utcán sétálva bármerre nézünk, vöröslik szinte minden, pedig már lassan 1 hónapja takarítanak és rengeteg iszapot hordtak el. A vörös szín azonban akkor sem mosható csak úgy le, mindenbe beleivódott, mindenhol ott van. A falakon és a meghagyott fákon kb. 1 - 1,5 méter magasságban húzódó csík mutatja, hogy milyen magasan állt az iszap. A patak is téglavörös vizet visz, sokkoló képsorok ezek. Sajnos fokozható a dolog, a futballpályára megyünk, ahol már gumicsizmát kell húznunk, hogy ne süppedjünk el az iszapban. Ez egy természetvédelmi területként nyilvántartott park szélén fekszik. A park a katasztrófa előtt gyönyörű lehetett, erre most csak az egzotikus és hatalmas fák engednek emlékeztetni, az aljnövényzet teljesen elpusztult és a vörösiszappal együtt elszállították. A futballpálya takarítására még nem került sor, a fiatalabbak talán csak filmekben láttak hasonlóan lepusztult, háború utáni állapotokra emlékeztető képet. Még az 50-60 centi mélyre lebetonozott kaput is több méterre sodorta el az ár. A pályán, vastagon áll az iszap, kicsit a világ végén érezzük magunkat. Ottó ennek ellenére bizakodó, elmeséli, hogy az MLSZ és az UEFA is segítséget ígér nekik a pálya újjáépítésében. Lesz dolog rendesen, először kb. 20-30 cm mélyen kell teljes talajcserét végezni, utána lehet bármihez is hozzákezdeni. Az öltöző épületeiből a falak talán megmaradhatnak... amúgy mindent a nulláról kell kezdeni. Visszaindulunk a restibe, ahol elbúcsúzunk vendéglátóinktól. Abban maradunk, hogy az év végén a Devecser SE talán ellátogat majd Szegedre egy meccset játszani, de erről még egyeztetünk majd. Sok erőt, kitartást és hitet kívánunk nekik, majd könnyes szemmel elválunk Miklóstól és Ottótól! Megható pár órát tölthettünk Devecserben, csak remélni tudjuk, hogy mihamarabb talpra tud állni ez a környék. Látszik, hogy rengeteg a tennivaló és nagyon sok segítségre van szükségük! A Devecser SE újult erővel folytatja a bajnokságot, egyelőre még albérletben Ajkán, de remélhetőleg tavasszal már újra hazai környezetben. Reméljük, a folytatás gondolata minden helyi lakónak erőt ad, hogy hasonlóan cselekedjen! Talán egy nagyon picit ehhez mi - FK-sok és mindenki, aki segített adományaival, részvételével - is hozzá tudtunk tenni. Nagyon felemelő érzés ez, jó dolog segíteni!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.