A női mellek mint megtévesztő jelzések?

Mi állhat a női mellplasztikázási fegyverkezés mögött? Létezik valós tudományos magyarázat arra a háborúra, amiről már azt sem lehet megállapítani, hogy ténylegesen a nők vagy a férfiak szítják?

Fegyverkezési háború

Felütésként kezdjünk egy olyan jellegű epés megjegyzéssel, ami mindnyájunk számára ismerősen cseng majd. „Hát valóban a sovány nőkre ráhegesztett görögdinnye lenne a vonzó?” A kérdést ne kezeljük költőinek, már csak azért sem, mert a napokban látott napvilágot a hír, hogy az egyik nőimell-implantátumot gyártó cég nem engedélyezett szilikongéllel töltött implantátumokat exportált nem kevesebb, mint 66 országba. Most mégse erre a botrányra koncentráljunk, hanem az alapvető belső motivációra, ami miatt a nők egy jelentős hányada mellei megnagyobbítását választja, egy másik jelentős hányada pedig ennek hiányában pusztán egy életen át elégedetlen alapvető adottságaival.

A női mell mint termékenységi szignál?

A női reproduktív szakaszban a mellek külalakja és mérete folyamatosan változik, fontos kiemelni, hogy a tejtermelő mirigyeken kívül zsírraktárokat is magában foglal. Ezek azok a zsírraktárok, amelyek szerepet játszanak a fogamzóképesség „jelzőrendszereként”, és még ezen felül bizonyos belső szervek védelméhez is hozzájárulnak. A női mellek rendkívül érzékenyek a táplálék felvételre, egy fogyókúra keretein belül az egyik elsődleges hely, ahonnan zsírmennyiséget veszít egy hölgy, ezt korosztálytól függetlenül mindenki megtapasztalhatja. Ezek a zsírpárnácskák – amelyek nem pusztán a mell területén helyezkednek el - jelzik a fertilitást és bizonyos életkori sajátosságokat is. Egészen egyszerűen a nagyobb női mellek preferenciája ezekre a szerény alapokra vezethetők vissza. Ez generálja a „megtévesztő szignál” kultúrájának eredőit, amiben a plasztikai sebészet egyik vezető beavatkozása népszerűségre tett szert. A mesterségesen megnagyobbított mellek attól lesznek megtévesztő jelzéssé, hogy dezinformációt szolgáltatnak a fogamzás képességéről, valamint az életkorról.

A baba fő táplálékforrása

Abban egyezményesen megállapodhatunk, hogy a női mellek elsődleges funkciója mérettől függetlenül nem más, mint a szoptatás, hisz a mellekben található tejelválasztó emlőmirigy a kicsik fő táplálékforrása. Bizonyos nyugati kultúrákban egyenesen illetlenség megkérdezni nőknek egymás között, hogy saját anyatejjel tudja-e az anyuka táplálni újszülött babáját, itthon senki sem rökönyödik meg ezen a kérdésen, ha egy nőtársa kíváncsiskodik. Az érdeklődés kellemetlen mivolta jobbára abból a tényből ered, ha probléma van, és nincs elegendő anyatej, de ma már külön erre szakosodott szoptatási tanácsadók segítenek a kismamáknak szükség esetén. Arról ellenben már kevesen tudnak, hogy a mellek teljes kifejlődése az első terhességet követően történik meg. Ezt megelőzően a mellek még differenciálatlanok, egy típusú lebenyt tartalmaznak, a későbbiek folyamán még tovább három másik lebennyel gyarapodnak. Mindezzel természetesen nem azok a hölgyek kerültek reflektorfénybe, akik a mellplasztikázás mellett döntenek, pusztán az a belső késztetés kapott átláthatóbb magyarázatot, ami a természetes adottságot igyekszik felülbírálni.