Emlékezés Szeged sötét napjaira – nyolcvanegy éve indultak el a vagonok

Csendes főhajtással és koszorúzással emlékeztek vasárnap a szegedi zsidóság tragédiájára, az egykori téglagyárból elhurcoltak emlékére állított oszlopnál, azon a helyen, ahol 81 évvel ezelőtt gyűjtőtábor működött és ahonnan 1944 nyarán több ezer ártatlan embert hurcoltak el haláltáborokba.

A megemlékezésen a beszédeket követően a Fidesz és a KDNP képviselői-, a Szegedi Önkormányzat, zsidó szervezetek, az MSZP és a Momentum helyezte el koszorúját.

Jogfosztással kezdődött minden

A zsidóság elleni megsemmisítő gépezet nem az auschwitzi gázkamrákban indult – hanem törvényekben, rendeletekben, kiszorításban. Előbb az állami hivatalokat, majd az értelmiségi pályákat zárták el a zsidók elől. A házasságkötést a felekezeten kívüliekkel tiltották, végül még a zsidók és nem zsidók közötti szexuális kapcsolatot is kriminalizálták a magyar törvények. A cél nemcsak a kirekesztés volt, hanem a teljes ellehetetlenítés, majd az elpusztítás.

Szeged – három nap alatt több ezer áldozat

1944 júniusában Szeged zsidó lakosságát – férfiakat, nőket, időseket és gyerekeket – három nap alatt vagonokba zsúfolták, és elindították őket a halál felé. A marhavagonok célja Auschwitz volt. Akiket elvittek, azok fele soha nem tért vissza. A magyar állam aktív közreműködésével több mint négyszázezer magyar zsidót deportáltak a német megszállás első hónapjaiban – Szeged sem volt kivétel.

Felelősségünk az emlékezés

A vasárnapi koszorúzás a valamikori gyűjtőtábor közelében – ami ma már emlékhely – az emlékezés és a tanulás jele volt. Politikai és vallási hovatartozástól függetlenül rótták le tiszteletüket azok, akik hisznek abban, hogy a holokauszt nem pusztán zsidóság tragédiája. Az esemény egyszerre szólt az áldozatoknak és az élőknek.