Disznóölő András és a jövendölő tudomány

A régen volt népi időjósok hite szerint „fehér” András rossz évet ígér. De mert vidékünkön nyoma sincs a hónak, ez biztosan nem fenyegeti a következő gazdasági ciklust. Amúgy meg ez a nap a paraszti gazdálkodási év szokásos „záróköve”.

A hívők ma az ókori halászból lett igehirdetőre emlékeznek: a tizenkét apostol egyike volt András, aki elsőként lett Krisztus követője. A legendák a szkíták térítőjeként emlékeznek rá: igehirdető útján eljutott a távoli sztyeppékre, ott hosszabb időt eltöltve tanított, hitre vezetett sokakat. A lovas nomád népek őt ezért a sajátjukként is tisztelték.

Az András-naphoz tapad egy ősi szabály. Mivel az adventidő elején van, ettől fogva a régiek egészen farsangig véget vetettek a zajos mulatságoknak. Ahogy a régi szólás különös metaforával mondja: „András zárja a hegedűt”. Ugyanez a sokácok nyelvén így szól: „bekötötte a muzsikát.” Egy nap kivétel volt: az András utáni szerda, vagyis a kukaszerda, amikor még lehetett egy utolsót muzsikálni, de már csak otthon.

Ha a vígságok napjai el is múltak, megkezdődött a disznótorok ideje. Ezért sokfelé az alföldi nép az ókori prédikátort Disznóölő Szent Andrásként tartotta számon. Hasonlóan Szent Tamáshoz, akinek december 21-ei névnapja ugyancsak a hús ünnepre spájzolásának idejére esik. A disznóvágás záró vacsoráján rendre megjelentek a maskarás kántálók. Őket nem volt illő kiutasítani, sőt, kóstolóval kellett fogadni, másként a gazda jussa szerencsekívánat helyett a gúnyos kiverselés volt.

A néphagyomány az András-napi szerelmi praktikákról, férjjóslásról is szól. Bálint Sándortól tudjuk: szokásban volt, hogy az András-naphoz legközelebb eső ünnepen, advent első vasárnapján tette közzé a pap a plébánia évi népmozgalmi adatait, így az esküvők és születések számát is. Ebből az egykoriak arra jutottak, hogy András bizonyosan házasságszerző szent lehet. Így terjedt el a hiedelem, hogy e napon a lányok álmukban megláthatják jövendőbelijüket. Erre utal a rigmus: Párnámat rázom, Szent Andrást várom, mutassa meg a jövendőbeli párom! Az ólomöntés, vagy a főzésre szánt gombócokba rejtett férfinév szintúgy a jövő reménybeli kifürkészését szolgálta.

Szent András apostol, az ősi keleti egyház védőszentje és mártírja a legenda szerint különös módon szenvedett ki: ellenlábasai átlósan ácsolt keresztet készítettek, azon történt a kivégzés. A vasúti átjárókban látható figyelmeztető eszköz, az andráskereszt elnevezése innét származik.

Várkonyi Balázs