Negyvennégy éve nem gördül fel függöny nélküle – Bodnár György

Színházi fodrász csak az lehet, aki szeretettel áll a szakma kihívásai elé, nem elég jól forgatni a fésűt. A Szegedi Nemzeti Színház örökös mesterével, s a napokban Kölcsey-éremmel jutalmazott Bodnár Györggyel nem mindennapi körülmények között, a teátrum második emeleti műhelyében beszélgettünk.

„Segítség kellene! A csacsi fenekében elkenődött az arcom” – futott be a Szökevény csillagok egyik szereplője a fodrászműhelybe, miközben a színpadon

Csukás István

mesés előadása zajlott. A hangszigetelt vasajtón keresztül tompán hallatszott a gyerekek kacaja, hangjuk csak akkor erősödött fel, amikor

Pálfi Zoltán

gigantikus gereblyéjével kezében kinyitotta az átjárót, s belépett a színfalak mögé. Még delet sem ütött az óra, de az átváltoztató varázsszalonban már a nap első előadásának végéhez készülődtek a fodrászok és sminkesek. Szinte mindegy, hogy klasszikus darabot, kortárs művet vagy gyerekeknek szóló zenés daljátékot állítanak színpadra a Szegedi Nemzeti Színházban, a fodrászműhely mesterei minden bemutatón főszerepet élveznek. Igaz, sosem állnak a pódiumra, hogy meghajoljanak a közönség előtt, a színészeknek járó taps azonban az ő fáradhatatlan munkájukat is dicséri. „Nekünk azzal kell foglalkoznunk, hogy kiszolgáljuk a művészeket. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy megfelelő hangulatban lépjenek színpadra abban a sminkben és frizurában, amit a tervező és a rendező megálmodott. Szerintem a színészek játékában az is szerepet játszik, milyen állapotban hagyják el a műhelyt. Nem szeretem, ha rosszul érzik magukat a hajkölteményben” – mesélt a háttérmunkások felelősségéről

Bodnár György

fodrász, aki 1971 márciusában, mindössze 17 éves ifjúként kezdett el a Szegedi Nemzeti Színházban dolgozni. „Gyermekkoromban sokat jártam színházba, akkoriban még 20 forint volt az első helyek ára. Az első sorokból akár 17-18 alkalommal is megnéztem egy-egy operettet, tehát a színház iránti szeretettel kezdődött minden. Fiatal éveim szép és maradandó emlékei ezek, hiszen számos nagy művészt közelebbről is megismerhettem.” Nem csoda hát, hogy a fodrászműhely eredeti színére már csak azok emlékezhetnek, akik a kezdetektől Bodnár György mellett dolgoznak, ugyanis az elmúlt évtizedek alatt a falakat elborították a szegedi és a Szegedre érkező vendégművészek portréi.

Kulka János, Csonka András

,

Rúzsa Magdi

, sőt,

Tony Curtis

és

Gérard Depardieu

is visszaköszönnek a vendégekre és rengeteg

Audrey Hepburn

plakát, aki minden bizonnyal Bodnár kedvenc filmcsillagai közé tartozik. Amolyan mini sztárok fala ez, amit sok elégedett színész, barát mosolya tarkít.

A Tisza-parti teátrumnál negyvennégy, a Szegedi Szabadtéri Játékoknál nyaranként közel ötven év alatt sok száz bemutató viseli a hajszobrász keze nyomát, ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – nem rangsorolja a darabokat. Számára minden előadás kedves, még akkor is, ha abban már harmincadjára kell közreműködnie, ha a két felvonás közötti rövid szünetben a háromfős stábnak minél gyorsabban, egyszerre kell korrigálnia a fellépők komplett csapatát. „Az egyiket sminkelem, a másiknak csinálom a haját, a harmadiknak felrakom a parókát” – cseppet sem unalmas szakma tehát a színházi fodrászé. A társulat tagjainak sora, de még az igazgatóság is sokszor változik ennyi év alatt, az ő szíve mégis elkötelezte magát a szegedi színház mellett. Ahogyan fogalmazott, a fodrászmesterséget „csakis szeretetből lehet csinálni”, nem elég jól bánni a fésűvel. Amikor éppen nincs sürgés-forgás, a második emeleti fodrászat egy olyan kis szigetté változik, ahol a színészek nyugalomra lelhetnek, ahol diszkrét fülek társaságában megoszthatják örömeiket és bánataikat. „Éppen a minap beszélgettem erről

Laczák Boglárkával

. Bár minden művésszel más viszonyban vagyunk, a kapcsolatunk mindenkivel jó. Kölcsönösen szeretjük, tiszteljük egymást, ezért szoktunk a magánéletünkről is beszélgetni, de az információkat természetesen nem visszük a falakon kívülre. Az embernek az egyik fülén be, a másikon ki. Bizalmi állás a mienk.” A fodrász lenne az új csapos? Minden bizonnyal igen, akihez egy lelki fröccsre bármikor be lehet térni. Nemcsak közvetlen kollégái ismerik el a több évtizedes színháznál töltött alázatos munkáját, a tavaly szeptemberben átvett örökös mester címet követően január 21-én, a Magyar Kultúra Napján Szeged városa Kölcsey-éremmel tüntette ki.