Ez a hír is érdekelheti
Orbán Viktor a szegedi BYD gyárról is beszélt Nyíregyházán
100 éve Szeged: A "kisrongyosok" és az összefogás története
Egy főispán és egy város közösen emelte fel a rászoruló gyerekeket. A szegedi "kisrongyos akció" ma is példát mutathat!
1925 telén Szeged nemcsak a Tisza parti téllel nézett szembe, hanem azzal a súlyos valósággal is, hogy iskolás gyerekek százai indulnak el reggelenként lyukas cipőben, vagy épp mezítláb. A város azonban nem maradt tétlen. Egy különös, szívhez szóló társadalmi kezdeményezés, a „kisrongyos akció” hatodik alkalommal indult útjára – és bizony már több mint kétezer pár lábbeli talált gazdára a leginkább rászorulók között.
Főispán a szegedi gyermekekért
Az ötletgazda, dr. Aigner Károly főispán nem először mozgatta meg a város közönségét. Ahogyan akkoriban fogalmazott:
A kisrongyos akció célja az, hogy az iskolába járó szegénysorsú tanköteles gyermekeket téli cipővel láthassuk el a társadalom támogatásával.
A cél világos volt, az eszközök pedig nem csupán az adományok gyűjtésére korlátozódtak.
A beérkező használt ruhákból is új, hordható öltözéket készítettek – de ami még különlegesebbé tette az akciót, hogy a cipőkészítést munkanélküli cipészekre bízták.
Ezzel nemcsak a gyerekek kaptak meleg lábbelit, hanem a mesterek is munkát – méghozzá ünnepi céllal.
A segélyezés rendje
A támogatottak kiválasztása sem volt véletlenszerű. A tanfelügyelőség két kategóriába sorolta a gyerekeket: az első csoportba azok kerültek, akiknek egyáltalán nem volt cipőjük – „vagy ha volt, az annyira hasznavehetetlen, hogy nem számítható cipőnek”.
A második kategóriába pedig azok, akiknek nem volt téli cipőjük. A rendőrség és az iskolák is segítettek a rászorultság ellenőrzésében – így „egyetlen pár cipő sem kerülhetett illetéktelen kézbe”.
A főispán mögött már hatodik éve állt ott fáradhatatlanul egy csapat, akik neve Szeged társadalmi életének ismerői számára ma is sokat mondhat: Várhelyi József prelátus, Bokor Adolf, Kerner Lajos, Popper Ferenc, Gombkötő Antal és Wenner Sándor. A népjóléti minisztertől már korábban „meleg elismerésben” is részesültek, amit az idei akció során ünnepélyesen is megkaptak.
Számtan a szeretet szolgálatában
Öt évvel ezelőtt, 1920 telén szerveztem meg az első kisrongyos akciót
– idézte fel a kezdeteket a főispán. Azóta minden évben „szép sikerrel” ismétlődött az akció, és az összegzés is beszédes: 2204 pár cipő és több száz öltözet ruha került gyermekekhez – felekezeti vagy társadalmi hovatartozás nélkül.
A lelkesedést az is mutatja, hogy az adományok nem maradtak el. A cikk szerint három nagyobb összegű felajánlás is érkezett a főispáni hivatalba: Barcsay Károly, özv. Tóth Péterné és maga dr. Aigner Károly egyaránt egymillió koronával járultak hozzá a cipőakcióhoz.
A város lelke ünnepi fényben
Az ilyen történetek emlékeztetnek arra, mit jelentett régen – és mit jelenthet ma is – a közösség. Amikor egy város vezetője nem pusztán hivatalt visel, hanem gondoskodik; amikor a társadalom tehetősebb tagjai nemcsak nézik, de cselekszenek is.
A „kisrongyos akció” nem csupán a cipőkről szólt. Hanem arról a meleg emberi gesztusról, amelyet nem lehet koronaértékben mérni.
Száz évvel ezelőtt, 1925 karácsonya előtt Szeged már tudta: a város akkor lesz igazán erős, ha a legkisebbeket is cipőbe tudja bújtatni a fagyos téli reggeleken.
További híreink:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
© 2025