Kelták közt tanulták a szakmát a hallgatók

Szakmailag is érdekes feltárás, a hallgatóknak pedig tanásatás, melyben összefonódott a praktikum és az oktatási cél – így foglalható össze a IV-es homokbánya ásatása, mely Kiskundorozsma határában folyt 2009 április-májusában.

Kulcsár Valéria

docens és

Sánta Gábor

tanársegéd – mindketten a szegedi Régészeti Tanszék oktatói – vezették az ásatást. Az utóbbi időben ez volt az első ásatási együttműködés a Móra Ferenc Múzeum és a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszéke között. A próbafeltárást a múzeum, magát az ásatást pedig a tanszék végezte. A feltáráson így a középkádereket, vagyis a technikusi gárdát zömében harmad- és negyedéves régészhallgatók tették ki, de abszolút kezdő diákok is megfordultak a terepen, akik az ásatási technológiai gyakorlatuk egy részét tölthették el a feltáráson. A hallgatók megismerkedhettek a finomabb bontásokkal, a fényképek, rajzok készítésének módjával.

Kelták nyomában

„Kis, tanyasi jellegű kelta település és a hozzá kapcsolódó temető került elő” – magyarázza Kulcsár Valéria. Ritkaság, ugyanis a Dél-Alföldön kevés a kelta lelőhely, különösen ritkán sikerül teljes települést sírokkal feltárni. Most – néhány korábban elpusztult régészeti objektumtól eltekintve – szerencséjük volt a szakembereknek. A keltákon kívül is sokszínű leleteket mutat a terep: a Maty-érből szigetszerűen kiemelkedő dombon helyezkedett el a település, ami kedvező lakhely lehetett a terület mindenkori lakóinak. Településobjektumok, valamint áldozógödrök kerültek elő a bronzkorból. Egy középkori ház alapárkát is megtalálták, de a felszínre került egy Árpád-kori medence is. Egy újkori árokrendszert is feltártak, amely valószínűleg a terület akkori mocsaras jellegéről árulkodik. A leletek vizsgálatát a tervek szerint tanfeldolgozás keretében szakdolgozók végzik tapasztaltabb szakemberek vezetésével.

Holtukban viaskodó lándzsások?

A Móra Ferenc Múzeumban folyik az anyagok nyilvántartásba vétele és restaurálása. Fontos szerepet játszhatnak például a közelebbi kormeghatározásban a kelta üveg karperecdarabok és fibulák. Sok kevésbé látványos, de szakmai szemmel rendkívül érdekes lelet is előkerült: egy kőből készült amulett vagy a vaslándzsák. Az egyik sír külön érdekessége, hogy két halott feküdt egy gödörben, egymáson és egymással szemben – mindkettőnél lándzsa volt. „Ritka az Alföldön az a temetési rítus, amivel itt találkoztunk” – meséli a régész. A kelta sírokat több esetben kerítették körül árokkal. Ez a Dunántúlon és Európa egyéb részein nem szokatlan, viszont az Alföldön egy-egy ilyen eset fordul csak elő. Vitatott kérdés, hogy miért került az árok a sír köré. Van egy olyan elképzelés, hogy ezzel próbálták elkeríteni a halottat a külvilágtól, mintegy szakrális teret hozva létre. Más felfogás szerint az árkolás mindig halomemeléssel függ össze, az ároknak technikai jelentősége volt: megakadályozza, hogy a halom földje szétterüljön – fejtegeti Kulcsár Valéria.

Érzék a földhöz

„Ez a munka elsősorban egy nagyon komoly csapatépítő tréning. Mindig extrém körülmények között dolgozunk, akár süt a nap, akár fúj a szél, az időjárás sokkal keményebben érinti azt az embert, aki kint tartózkodik napi nyolc-tíz órát. Általában vagy nehéz fizikai munkával, vagy sok kényelmetlenséggel – koránkelés, fáradság stb. – jár együtt. Elég gyorsan kiderül, hogy ki az, akinek van érzéke a szakmához, de önmagában az, hogy valaki kezdetben ügyetlen, nem sokat jelent, mert – mint minden máshoz – ehhez is gyakorlat kell” – mondja a szakember. „Persze kell hozzá például jó szem is. Van olyan, akinek isteni érzéke van a földhöz, ez nagyon hamar ki is derül” – összegez Kulcsár Valéria.